26.bejegyzés-Mindjárt suli, de nyugalom, kérem lélegezzen mélyeket ebbe a papírzacskóba!

5 nap van hátra a suliig. Ez kissé kétségbe ejt, főleg mert a suli első hetében Lilla nyaralni fog, azaz ki kéne még találnom, hogy mit is kezdek majd nélküle. Nos, az osztály igen nagy részével nem sikerült még megbarátkoznom. Egyszerű kisvárosi ember lévén kiakasztanak a kő gazdag csücsörítős, vinnyogós, „mindenemet kiteszem” fajta ribik és hiába a környék egyik legjobb sulija, bőven kijutott belőle ebben a társaságban. 35 fős osztályunkban mindössze 8 fiú található meg, viszont a többségük nagyon is normális és vicces, de érettnek semmiképp nem hívnám őket. A 27 lányból 2 most kibukott (bukhatott volna több is… ),  de ha végiggondolom, azért akad köztük normális is. A padtársaimmal jól kijöttem, még akkor is, ha néha agybajt tudtam kapni mikor Csenge a füzetébe rajzolt zongorabillentyűit nyomogatta, vagy megkérdezte, hogy mi lenne, ha a mellünk helyén lenne a szemünk… xD Hát igen, ez egy fura suli, fura, de (többnyire) okos emberekkel.  Ahogy végignézem a facebook falat, úgy tűnik nagyjából mindenki nyara jól telt. Kiruccanás az USA-ba, Balatonra, Görögbe, összejövetelek, találkozók, fesztiválok, fürdőzések, és ami ebbe a hűvösebb nyárba még belefért. És hogy az én nyaram milyen is volt összességében? Tekintsünk egy kicsit vissza : )
Egy darabig tartottam egy kisebb beszámolót, de aztán nem úgy jöttek össze a dolgok.
Mint említettem előző bejegyzésemben, voltam unokatesómék haveri körével egy kisebb fesztivál- falunap jellegű bulin. Mindenki nagyon aranyos és jó fej volt velem, sőt volt, aki túlságosan is… Akkor nem zavart, úgy is kikészített, hogy mindenki párba jött, de nem sejtettem, hogy a srác később majd felkeres. És belájkolja a képeimet. És az üzenőfalamra posztolgat és 5 percenként üzenetekkel bombáz. Egy szóval nem is volt az esetem, meg kaptam is belőle egy hatalmas dózist. Na sebaj, legalább szerethető vagyok :$ noego.  Kissé kínos volt, de tudtam, hogy ez nem mehet így tovább, főleg hogy el is hívott valahova, amihez semmi kedvem nem volt. Igyekeztem minél kedvesebben megmondani neki, hogy csak havernak tekintettem és nem szeretnék csak úgy külön összejárni vele. Hát ez így olvasva is elég gáz, minden esetre én megpróbáltam.
Aztán ugye volt a buszon udvarlós gyerek, akit reméltem, hogy suli után letudtam, de nem. Már vagy harmadjára hívott el, hiába kerestem mindig ürügyet, hogy miért nem megyek. Nyilván nem fogta a dolgot. Így aztán megírtam neki, hogy tényleg nagyon sajnálom, de nem az esetem. Szegénynek nem esett túl jól, és nekem is kezdett bűntudatom lenni, de kissé enyhített, amikor azt kaptam vissza, hogy örül, hogy nem álltattam tovább és őszintén megmondtam. Szegény srácok, én mindenkit csak megbántok, fájdalmat okozok, ráadásul nem is élőben állok eléjük. Szörnyű érzés, mikor olyan normális aranyos srácok akarnak többet, akikhez kifejezetten nem vonzódsz, pedig tudod, hogy ők valójában tényleg nagyon jó fej emberek lehetnek. De valami mégsem működik.
Júniusban még bátyám barátnőjének a ballagására is hivatalosak voltunk. Érdekes egy történet, mert mindketten idén ballagtak, csak éppen bátyám középsuliból, a barátnője pedig általánosból. Szép dolog  a szerelem, náluk pedig nem ismeri az idő fogalmát : ) .Tehát arra is elmentünk, kissé untam, főleg az engem körülvevő részeg embereket, úgy éreztem, hogy ez csak és kizárólag úgy elviselhető, ha én is jól berúgok. De úgy döntöttem, hogy megtartom a mértéket, különben nem leszek önmagamhoz méltó. Lényeg a lényeg: eltelt. Egyel kevesebb probléma.
Júliusban Lilla eljött hozzánk, hogy kimenjünk kicsit a városnapokra. Lehet szerencsétlent megleptem, szerintem életében nem kellett ennyi fura alakkal találkoznia. Ahogy odaért hozzánk, már bátyám haverjai ott voltak, szegény kicsit sokkot kaphatott. Egyikőjük sem túl helyes.. És akkor még finoman fogalmaztam. Kivéve persze Kristófot. Egyke a családban, magas, és irtó helyes, ennek ellenére egyáltalán nem bunkó, sőt kifejezetten barátságos. Kár, hogy épp a barátnőjétől tartott hozzánk… Szóval koncertekre mentünk Lillával és buliztunk is kicsit. Mint valami fittmanek futottunk, kocogtunk, sétáltunk, bicikliztünk,  de azért nem igazán vittük túlzásba :D . Elmentünk fürdőbe is, ahol összetalálkoztunk 2 sráccal a buliból. Akár még össze is haverkodtunk volna, ha nem határon túliak lettek volna. Így sajnos elég nagy a távolság , és a teljes nevét sem tudtuk a másiknak.
Az utolsó éjszaka egy kis ivászattal búcsúzkodtunk édesapám jóvoltából.. :D  Aznap nagyon sok minden történt , amit nem is sejtettem. Egyrészt, Lillát részegen látni egy élmény. Össze-vissza viháncoltunk, énekeltünk, talán sose voltunk még ilyen lazák. Másrészt: azok a párbeszédek. Az ET- pacsi, hogy a hirtelen csöndben elkezdtem Levit (a lakodalmas casanovámat) csak úgy szidni, mikor egyáltalán nem jött témába, vagy hogy a minden diák által utált házisárkány tanárunkta azt mondtam hogy úgy szeretem. Hogy Lillát a földön húztam, hogy alig találtunk fel a lépcsőn, hogy nagyjából át kellett öltöztetni, és hogy elmesélte, hogy hány gyereke lesz egy bizonyos sráctól. Azok a családtervezések részegen.. :D Valami ismerősével is kommunikáltam a facebookján amíg hányt a drága. Ha egyszer nem engedi hogy fogjam a haját.. :D Érdekes egy nap volt, mindenesetre örülök, hogy volt ilyen is. Ja és azon a héten mikor nálunk járt, fogadalmat tettünk: bárki hív el minket randizni, egy esélyt kötelező adni az illetőnek. Hogy is hívják ezt? Talán a kétségbeesés felső foka… :D Mindenesetre engem azóta nem hívtak, vagy aki mégis, az átrakta az időpontot, ami meg nekem nem volt jó, ráadásul ő csak egy haver volt. Barátném kicsit rosszabbul járt, már kettőn túlesett és még egy hátravan. De mentségére szóljon, hogy közülük az egyiket kifejezetten bírja. Hurrá, hát ő legalább jól jár, rajtam már ez sem segít :DD .
Voltunk búcsúebéden unokatesóméknál, ahol a részeg édesapám sikeresen beégetett egy „úgyis azt mondtad, hogy már egy hete nem jött meg” mondattal. Ja, a történethez hozzátartozik, hogy a családban új mánia lett, hogy én nem is a barátnőmmel találkozok, hanem valami „kannal”. Erre otthon anyáéknak idéztem abból a bizonyos családi-üzelmek filmből /Tipikus tinilány-problémáim vannak, mint például, hogy egy hete nem jött meg, ami fura, mert a barátommal főként popsiba csináljuk… :D / nos, igen, a család kedvence ez a film és apa is erre akart utalni. Kár hogy ezt a rokonok nem tudták…
Néhányszor elmentünk a fürdőbe is, már amennyire az idő ezt engedte. És mindig volt valami fiú ügy. Ha nem a srác jött oda hozzánk, akkor egyszerűen csak integettünk neki, és vette az adást. Mi óta is vagyunk mi ilyen rámenősek? Nem tudom. A lényeg, hogy Dorkával, aki az általános óta jó barátnőm, mindig kaphatóak vagyunk a hülyeségre. A nyáron 4 fiút ismertünk meg a fürdőből, de sajnos mindenki messziről jött el. Nem tartom valószínűnek, hogy találkozunk még velük. Egyébként a fiúkkal csak haveri szinten lettünk jóban, még mielőtt valaki ribiknek gondol minket… :D
Dorkával bicikliztünk is egy csomót, meg hívtunk párszor másokat is, úgyhogy most már nagyon fittek vagyunk. Letöltöttem a Tep nevű alkalmazást is, szóval etettük a zsiráfot rendesen. Jó dolog ez a játék, de egyszerűen nem megy fel 1-es szintnél többre : ( És van, amit rosszul mér. Nem tökéletes, de nem is rossz.
Jártam fodrász- szalonban is, hogy kissé körülnézzek, ugyanis a jövőben ezt szeretném szakmának. Csak sajnos még 3 év múlva kezdhetek csak hozzá..
Voltunk bowlingozni, és mozizni. A kalandparkot is megjártuk, csak sajnos nem működött az egyik „játék”, ami a szabadeséshez hasonló. Mindenképpen vissza kell még oda mennem, mert egyszer a tandemugrást is ki szeretném próbálni, de talán kissé egyszerűbbekkel kéne kezdenem.
Nagyjából elérkeztünk oda, ahol most vagyunk. Fogalmam sincs, mi vár az idei tanévben, már ki se merem mondani, hogy találok egy lelki társat, ugyanis tavaly is pont ugyanezt mondtam. Minden esetre nyitott vagyok a programokra, a hülyeségekre de nyugodtan kezdhetem a tanévet és elmondhatom: a nyarat teljes mértékben kihasználtam : )