4.bejegyzés-Átok egy nap!

A mai nap kitaláltam, hogy azzal a busszal megyek be, amelyik közelebb van az utcához. Nos, ez 6:10-kor indult, és már 50-kor a suliban voltam. Igen ám, de senki nem volt benn az osztályból, sőt még a suliból se nagyon, mivel fél 8-ra kell beérni, de legalább hallottam, ahogy a portás dúdolgat :D. Először egy fiú jött, majd egyre többen és többen lettünk. Végül bementünk az öltözőbe és átöltöztünk (persze fiúk-lányok külön :D). Ahogy telt az idő, egyre több lány ért már be az öltözőbe, majd jött egy másik osztály is, így több mint 50-en lehettünk egy öltözőben, így kialakult egy "kisebb" heringparty :S . Mikor már mindenki erotikusan hozzádörgölődzött a másikhoz, és sikerült körbetaperolnunk egymást, végre kimentünk. De ezek után még csak rosszabb lett, mert a tegnapi felállás szerint tesiztünk. 3 csoport, 2 perc: felülés, hátizom, fekvőtámasz... Én ma is az utóbbival kezdtem, és akkora izomlázam maradt az előző tesi után, hogy 10 után már meg akartam halni. És nem ment több. A lapockám nekicsapódott a padlónak, ami iszonyatosan fájt, de nem tudtam olyan lassan az eredeti pozícióba visszamenni, hogy ne zúzzam szét magam. Ezután jött a hátizom. Ez kevésbé nehéz, viszont ez is szörnyű. Végső csapásként jött a kegyetlen halál, a fekvőtámasz. Persze ismét ki volt előttem? Krisz. Bár nem érdekelte, mert Emese őrült nagy keble amúgy is eltakart, ő viszont élvezte a kilátást. Vagy inkább belátást? Na, itt már úgy voltam vele, hogy inkább nézze, ahogy kínlódom. Ja, és ha már Kriszt emlegetem: ma is megmutatta mire képes, és úgy fekvőzik, de úgy de úgy, hogy az valami eszméletlen! Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy vége az órának. Jé, a mai óra sokkal tűrhetőbb volt, mint a tegnapi.  Következett a szünet. Nos, itt benn voltunk a terembe és beültem Kriszék elé. Nyilván nem véltetlen, ismerkedni akartam, mondanám, hogy több kevesebb sikerrel, de inkább kevesebb... Hátrafordultam, ő ült ott Patrikkal és láthatóan nagyon jól elvoltak. Ez annyit jelent, hogy csöndben dumálgattak, és én is akartam velük dumálgatni, de senki nem akart semmit se mondani, csak tőmondatokban válaszoltak és ez kikészített. Igyekszem idézni:
-És Krisz, hogyhogy nincs könyved, nagycsaládos vagy?
-ja
-Na az tök jó, mert kémiából sem kell tanulni.
-Hát igen.
-Tök poén, hogy mindenki most másolja a fizikát. Nekem még a lecke se volt meg, a füzetbe másoltam.
Erre hümmögött valamit, mire ráúntam és visszafordultam. Jó, nyilván nem eldöntendő kérdéseket kellett volna feltennem, de azért valami kommentet csak mondhatott volna. Ha Hubával tudtam rendesen dumálni, akkor vele miért nem? Mert nem érdeklem? Az elején még csak a kérdés vetődött fel bennem. Pár perc telt el, és bejött a magyartanár. És az óra olyan szinten uncsi volt, egyszerűen nem az volt, hogy nem tudtam valamit, semmit sem mertem mondani, így nem is jelentkeztem. Nem akartam rosszat mondani és beégni, így inkább nem is próbálkoztam. Na, mindegy. A szépirodalomról tanultunk, de fejben valahol egészen máshol jártam. Fáradt voltam, a szemem minden áron be akart csukódni, és nem akartam figyelni, sőt tulajdonképpen nem is tudtam. De azért jegyzeteltem rendesen, mert csak holnap lesz könyvem, és nem tudnám megjegyezni, hogy mit kéne majd jelölni. Mire csengettek, már megtudtam állapítani, hogy a tanárnő szörnyen izzadós fajta, ugyanis nem csak a hónalján voltak hatalmas, sötét karikák, hanem ahogy keresztbe tette a kezét, úgy csíkban is látszott a sötét folt. Szóval mentünk következő terembe, ahol ürügyként megkérdeztem Kriszt, hogy meg kellett-e tanulni amit leírtunk, erre azt mondta, hogy elég egyszer elolvasni és megjegyzem. Nos, igen, ennek semmi értelme nem volt, ugyanis közelebb nem kerültem hozzá, főleg, amikor megjelent Emese, akivel sokkal normálisabban dumált, mint velem. Vihorásztak, dumáltak, majd együtt kimentek szünetre. Na, király... Na, itt már kezdtem berágni. Engem lepattint az egyszavas válaszaival, mikor Mesivel tök jól elvan? Annyira rosszul esett, mikor megláttam őket, kezdtem letargiába esni. És a hangulatom csak romlott.. Szóval én itt rajongok érte, ő meg simán összejön Emesével az orrom előtt. Elég, ha a csaj eljátsza, hogy nem tudja kinyitni az ablakot, két évet szenved, addig ő meglesi azt az állati nagy, de formás valagát a cicagatyában, aztán hoppá, csak le kellett volna nyomnom a kallantyút. Átlátszó duma. Na, ekkora libát régen hordott a hátán a Föld. De ismerős helyzet, hetedikben megtetszett egy 3 évvel idősebb fiú, nyolcadikban írtam neki egy üzit, amire nem is válaszolt. Valami hasonló érzés kerített hatalmába. De az az érzés akkor egy éven át kísértett, ez nem kísérthet 2 napnál tovább, különben újra beleesek a depis korszakomba, azt meg nem szeretném, mert megőrülök. Na tehát töri. A töri óra átlagos volt, de annyit írtunk, és annyi alfaja van az ősembernek, hogy teljesen belekavarodtam :S. Sebaj, holnap már lesz könyvem és tudom követni. Az angol óránk lyukas volt, először csak 5 percig nem jött a tanár, majd 20 percig, végül azon kaptuk magunkat, hogy a földön csövelve dumálunk. Most már elmondhatom, hogy mindenkivel társalogtam egy kicsit. Szerintem jól elvoltunk. Volt még egy informatika óra, ahol megnéztük az e-naplót, ami mozabookos volt, meg volt egy olasz óra is, ahol 40-ig tanultuk a számokat. De a mai napig nem tudom felfogni: hogy lehet egy főnév fiú vagy lány? Egy élettelen tárgyra azt mondani, hogy fiú, szerintem eléggé bizarr, nem mintha a lány normális lenne.. Utolsó óraként az amúgy is rossz kedvemet tovább rontotta egy fizika óra a házisárkánnyal. Az a nő előadta, hogy mennyire kedves, második órán meg ajajj. Meglátta, amit firkálok, erre megkérdezte: Mit csinálsz? Rajzolsz? Vagy talán a házit írod? 
22-es csapdája. Bármit mondasz, mindennel megszívod. Szóval elmondtam neki, hogy rajzolok, mire vagy fél órán keresztül utalgatott, hogy ez millyen szemtelen dolog, képzeljem el, hogy bejön és unott fejjel rajzolgat. Igazából engem nem zavarna, de nem mondtam persze semmit. Nem akartam tovább rontani a napot. Pedig ennek a tetejére jött az is, hogy hazafelé a buszon volt a valamikori legjobb barátnőm, Dóri, aki őszintén szólva egy idegelő csitri. Egész úton azt hallgattam, ahogy a fülembe vinnyog, hogy annyi jó pasi van! És beszéltem is velük, de persze saját nyúlra nem lövünk, szóval nem jövök össze osztálytárssal, mert ha szakítunk...
Nos, igen ebben volt része, ugyanis a 4 év alatt (negyedikbe került hozzánk) végigment az osztály összes fiúján, ezen túl volt még egy nála 2 évvel idősebb csávója is. Jah, és nem tudom meséltem-e, de valamikor jóban voltunk, és minden hülyeségbe belevitt, közben nem foglalkozott velem csak a csávójával, és engem is kezdett belevinni, szörnyű volt! Hál' Istennek időbe észrevettem és szétmentünk. Tehát a mai szörnyen borzasztó napom ezzel zárult, és itthon tanácstalanul ültem (na j, sírtam is) és próbáltam végig gondolni, hogy mit kezdjek ezzel a Krisztián gyerekkel. Ronda vagyok? Büdös vagyok? Vagy most miért nem kellek neki? ;(