35.bejegyzés- Szilveszter a vakvilágban

Kissé fáradtan, de annál több emlékkel jelentkezem az újévben. Mint már említettem, a szilveszteri program terve teljesen homályos volt, azt sem tudtuk, hogy mégis mit kéne majd csinálnunk, vagy merre menjünk, azt viszont tudtuk, hogy odakinn -22 fok van, hó és jég és busszal kb 35 percre vagyunk a várostól. Dorkával együtt indultunk útnak 21:13-kor és még mindig fogalmunk sem volt arról, hogy merre menjünk. A programok nagy része +18-as volt, ami maradt az többnyire éjfél- 2 óra tájban be is zárt. Mi pedig választhattunk: 00:15-ös vagy 05:30-as busz haza. Semmiképp sem szerettünk volna az előbbivel elmenni, így kullogtunk a vakvilágba. Első célpont a Meki volt, de már akkor is iszonyatosan fáztunk. A fő tér mellett elsétálva a sok barom a fejünk fölött lövögette a tűzijátékait, amitől kissé sokkot kaptam, így is nagy erőfeszítés volt, mire stabilan megmaradtam a csúszós járdán. A Mekibe érve kissé furán éreztük magunkat, ugyanis egyrészt tele volt, másrészt fura emberekkel volt tele. Az egyik hapsi majdnem a képembe nyomta az égő cigijét… Na mindegy. Nem is voltunk igazából éhesek, egy sült krumplit vettünk, de azt is kár volt, ugyanis pocsék volt az íze. Evés közben tökre paranoid lettem. Hol jobb oldalról bámultak felénk, hol balról. Végül kiderült, hogy oda is szóltak, hogy mi van, elfogyott a sült krumpli? Csak ezt én nem hallottam… :D Na mindegy. Nem akartunk a fő téren bulizni a hideg miatt, így egy kávézó félébe mentünk. Előzetesen már megnéztük a facebookon és azt írták, hogy 4 helyszínen megy a buli, és jó hangulat meg minden, mi pedig jobb híján bementünk oda. Már akkor is   furán néztek ránk, ugyanis a legfiatalabbak is 30 körül voltak… Hát megesik, hogy nem mindenki olyan hülye mint mi :D Szóval azért kifizettük a 2000 forintot a jegyre, aztán elmentünk mosdóba, majd leültünk. Egyszer csak észrevesszük, hogy van egy cetli az asztalon: Molnár Gábor (4 fő)
Következő asztal:
Szűcs Lilla (15 fő)
És ez így ment szép sorjában. Konkrétan nem találtunk olyan asztalt, ami nem volt lefoglalva. De ez csak egy buli helyszín volt. Tudtam, hogy van másik 3 is, csak azt nem hogy hol. Bár Dorka nem is hagyta, hogy megkeressük, ugyanis folyton hisztizett, hogy ez mekkora gáz, és lépjünk le, meg nem lesz helyünk és itt nem lehet magunkat jól érezni. Hiába mondtam, hogy legalább fél óra- órát adjunk a dolognak, hátha megtaláljuk a helyünket, ő erősködött. És itt berágtam rá. Elegem volt, hogy neki soha, semmi nem számít, amit én akarok. Ő nyavalygott, hogy menjünk be, aztán ahogy kifizettük a jegyet, azért, hogy menjünk ki. Gratulálok. Így aztán közöltem, hogy mindjárt éjfél és hazamegyek az utolsó busszal, mivel nem fogok kinn csövelni. Végül oltárira összevesztünk. Valami Törpét magyarázott, ez egy kocsma, ami 4-ig van nyitva. Fogalmam sincs, hogy vett rá, de végül megkerestük, és bár a neve más volt, de nyitva volt. Egy bökkenővel: Zártkörű rendezvény. Na, ezt hívják cikinek. Már semmi sem érdekelt, csak hogy haza akarok menni. Elegem volt. Egyetlen tippünk maradt még, a Bájital Bár, de a neten azt írták, hogy 2-ig vannak nyitva. Én pedig szedtem a lábam, hogy elérjem a buszt. Tudtam, hogy Dorka úgy sem marad ott egyedül. De végül csak a Bájital Bárba értünk, megbeszéltük a dolgokat, és azt mondta, ha bezár a hely, az apukája felajánlotta, hogy értünk jön. Így maradtunk végül ott. Már fél 12 volt, és végre láttam értelmét az estének. Ahogy beszélgettünk, megjelent mellettünk egy lány, aki felajánlotta, hogy ölelgessük az exét, akivel egy hetet járt mindössze és azt sem tudja, hogy hány éves… Nos, még így is ez volt a legnormálisabb hely, a legnormálisabb emberekkel. Ne akarja senki se tudni, hogy milyen volt a többi… Természetesen nem ölelgettük meg a srácot, bár ha odaült volna hozzánk, szívesen eldumálgattunk volna vele.  Nagyjából szerettük volna tudni, hogy mégis meddig maradhatunk, így tulajdonost megkérdeztük, hogy meddig vannak nyitva. Meglepő módon ezt a választ kaptuk: nem tudom, majd eldől. Hát oké. Visszaültünk, majd megszólalt a Himnusz, mire mindenki felállt (vagy legalábbis megpróbált egyenesen megmaradni), majd ráeszméltünk, hogy a nagy rohangálások közepette átléptük az évet. De sikerült egy olyan helyet találni, ahol jól megvoltunk. A tulajdonos srác hozott mindenkinek ajándék pezsgőt, ami szerintem tök kedves dolog volt a részéről. Nem mintha annyira odalennénk a pezsgőért, de mégis csak újév volt. Újabb társaság érkezett be a bárba, olyan 25-30 körüliek lehettek. Egy kis idő után mind otthagyták az egyik hapsit, aki már egy jó ideje felénk nézegetett, majd egyszer odaszólt, hogy látom, jó a buli, de azért el ne aludjatok. Hát jó. Fura volt, mellesleg nem szomjas… Már 3 óra elmúlt, amikor egyszer csak odaült hozzánk, és Dorkához fordult. Azt mondta, hogy tudna neki valami marketing-állást ajánlani, és már régóta kiszemelte magának, látja rajta, hogy szimpatikus, és biztosan jól el tudná magát adni. Látja benne az ambíciót, meg ilyesmik. Már jó ideje csak mondta és mondta, de fogalmunk sem volt róla, hogy mit akar ebből kihozni, ugyanis a nagy szövegének nem volt se eleje se vége. Teljesen értelmetlen volt. A lényeg az lett volna, hogy adott egy névjegykártyát és Dorka adja meg a számát, ugyanis csak így fogja felvenni. Fura egy hapsi. Azt mondta az üzletet nem szilveszterkor kell megbeszélni, így meghívja egy kakaóra, aztán megbeszélik. Ahan, valamiről lemaradtunk. Manapság így divatos csajozni? :D Ugyan már, a hapsi volt vagy 25… Dorka megmondta, hogy őt ez nem érdekli, és nem adja meg a számát, de engem biztosan érdekelne (persze hogy egyáltalán nem, de valahogy ki akarta vágni magát). Erre odaszól, hogy ő nem szimpatikus nekem. Cuuukii… Folyamatosan azt hajtogatta, hogy Dorka mennyire szimpatikus, meg biztos sok benne az ambíció, és látja benne a lehetőséget, és kevés embernek mondja ezt, úgyhogy vegyék megtiszteltetésnek. Ezek után megpaskolta a haját, mint egy kutyát… :DD Mire nagy nehezen lekopott ( természetesen egy csomó felháborodással, és kiakadva mesélte a sztorit, a mögöttünk lévő társaságának) folyamatosan csak röhögtünk. Hát ez kész. A sztorijából kihallottunk egy-két mondatfoszlányt, mint például: ez az édes 16… Vagy Ez aztán teljesen röhej…
Kezdtünk egy idő után félni tőle, de komolyan :D Nagyjából fél 4 fele hallottuk, hogy a zárásról beszélnek, így aztán nem akartuk megvárni, amíg kiküldenek minket. De még mindig maradt egy csomó időnk a busz indulásáig. Mert végül elhatároztuk, hogy nem kell Dorka apukájának értünk jönni, kemények vagyunk és kibírjuk a fél hatot. Az egyetlen hely, amiről még azt gondoltuk, hogy nyitva van, az a Mc’ Donalds volt. Ismét. Mivel már éhes voltam, ott vettem kaját ( bár nagyon nem vagyok érte oda, de ez van), és nem csalódtunk, az épület megint teljesen tömve volt. Mi is csak úgy találtunk helyet, hogy 2 srác pont akkor végzett és be tudtunk ülni. Eszegettünk, élveztük az ingyen wifit, majd egyszer csak a sarokba nézve megpillantottam egy oltári helyes srácot. Erre odanézett ő is és mindketten elnevettük magunkat. Mondtam Dorkának, és azt hitte, hogy képzelődöm és mondta, hogy ne csináljak magamból hülyét, hogy magamban röhögök. De én tudtam, hogy észrevett, és nekem célozta azt az überhelyes mosolyt. És valóban. Később már a haverja is hátranézett felénk. Nagyjából 10 perc- negyed óráig csak egymásra vigyorogtunk, mint 2 hülye. De ha integettünk csak elbiccentette a fejét. Most akkor mi van? :D Mi előtt teljesen hülyének néztek volna a körülöttünk levő emberek, mutogattak, hogy üljünk oda hozzájuk. És így is tettünk. Végül egész jót beszélgettünk, kiderült, hogy mindketten 18 évesek, és az egyikkel egy suliba jártam. Tavalyig, amíg el nem ballagott. Valójában tökre viccesek voltak, szívesen találkoznék velük máskor is. Ők se helyiek voltak, úgyhogy együtt sétáltunk el a központi megállóba. Közben egy csomó hülyeséget nyomattak. A vigyorgó helyes srác 190 centi, Dorka odaszólt neki, hogy de magas vagy! Erre ennyi volt a válasz: köszönöm :D Hát igen, micsoda bókok :D 2 perc sem telt bele, mire ez a cula megszólalt, hogy nem akar valamelyikőtök vinni  a hátán? Jesszus :D Ez kész :D Végül minden szembejövőnek ( már amennyi hajnali 5kor lehet) odaköszöntünk, elmesélték, hogy mennyire alhatnékuk van a meleg szobában egy szál boxer alsóban ( hogy erre mennyire kíváncsiak voltunk… :D ) , egy csaj odajött hozzánk, megkérdezte, hogy merre van a sarki bolt, mire a válasz ez volt: a sarkon. Mekkora állatok :D Szóval jól elhülyültünk. Mire megérkeztünk minden féle búcsúzkodás nélkül csak szimplán elköszöntünk és kettéváltunk. Hát, kíváncsi leszek, hogy fogunk-e még beszélni…  Valószínűleg nem. Még a nevünket sem tudták teljesen, mi viszont emlékeztünk az egyikre és így megtaláltuk a haverját is, és bejelöltük őket. Viszont csak egy jelölt vissza. A helyes gyerek. A másikra viszont haragszok. Biztos belehalt volna… Ráadásul éppen néztem, hogy ismeri a bátyámat. Gyökér gyerek.Na mindegy, szóval összességében elmondhatom, hogy jól telt a szilveszter, ha jövőre is minimum ilyen lesz, akkor biztosan jól fogjuk magunkat érezni :)