34. bejegyzés- Hogyan tovább? : gondolatok

December 25, karácsony napja. Mióta Ádámmal szakítottunk, újra boldognak érzem magam, ami egyrészről lelkiismeret furdalást okoz, hogy miért nem hat meg, hogy szét kellett mennünk, hogy is lehettem vele együtt, ha nekem ez ennyit ért. Más részről azt gondolom, hogy meg kellett próbálni, hiszen sosem tudom meg mi lett volna, ha. Sok mindent tanultunk egymásról, kicsit belelestünk, hogy milyen is egy kapcsolat, és szerintem sok jó pillanatot okoztunk egymásnak. Időközben rájöttem, hogy egyedül lenni mennyire értékes dolog. Egy rossz kapcsolatban lenni azért is rossz, mert érzed, hogy te magad nem vagy boldog, és azért is, mert tudod, hogy így mást sem tudsz boldoggá tenni. Abszolút ördögi kör. Én mindig is önző ember voltam, szeretem, ha senkiért sem kell felelnem, ha senkinek nem kell eleget tennem. Magamnak is bőven elég, talán most itt az ideje, ha rájönnék, hogy ki is vagyok, ki is akarok lenni, mik a céljaim és ezt hogyan tudnám elérni. Most magammal kéne megbarátkoznom, hogy mások felé nyitni tudjak. Persze gyakran eszembe jutott, hogy egyedül lenni olyan magányos dolog, na meg elég bénán is hangzik, hol van a biztos pont az életemben, akire mindig támaszkodhatok, lehet, hogy nem Ádámmal vagyok, de közben senki mással sem…  

„Minden döntés lemondással jár: minden igenhez tartozik egy nem is, minden döntés korlátoz, megsemmisíti a többi alternatívát”
/Irvin David Yalom/

Megtanultam félretenni. És hacsak nem jön egy olyan személy, akibe tényleg bele vagyok zúgva, és még esetleg (!) viszonzott is, akkor nyilván másképp állnának a dolgok. Egyébként elegem van a fiúkból, meg, hogyha kedvesek tuti, hogy csak kavarni akarnak, nem is tudok discoba rendes lenni velük. Vagy átlátok rajtunk, vagy csak azt hiszem és akkor szegények megszívták... Megesik az ilyen néha.
Úgy gondolom, most a baráti kapcsolataim megerősödtek, sokkal jobban odafigyelünk egymásra, aminek igazán tudok örülni. Előtte is próbáltam Ádámot és a barátokat összeegyeztetni, de persze, hogy így sokkal könnyebb.
Ha belegondolok, hogy tavaly karácsonykor mennyire meg voltam róla győződve, hogy egy év múlva csak nem leszek, olyan szerencsétlen, hogy még mindig egyedül… Igen, talán a tavalyi énem felképelt volna. De a tavalyi énem nem is tudott semmit, hiszen nem élte át. És biztosan csodálkozna, hogy engem ez miért nem bánt egyáltalán? Sőt, szerintem, ha megtudná, mennyi minden történt velem, tele lenne kérdésekkel. Anno azt mondtam, ha végre találok egy olyan hülye embert, akinek kellek, tuti nem szakítanék vele, mert még egy barmot úgy sem találok. Na de, hogy pont én inogjak meg, azt nem gondoltam volna…
Persze a tegnapi karácsonyi vacsorán még mindig az Andi kidobta a hapsiját téma tartott, amit, ha belegondolok, ezt az egészet tovább hallgatom, mint ameddig az egész kapcsolat tartott. Anyáék is úgy odavoltak Ádámért, de hogy miért, azt nem tudom. Miért nem járnak vele ők? O.o Szerintem, gyújtsunk érte egy gyertyát és emlékezzünk meg róla.
Apropó, ha már így meg akarunk róla emlékezni. Ő tudta mikor van a szülinapom, mégsem írt az üzenőfalamra sem. Ez kissé fura volt, azért nem gondoltam, hogy utálnunk kéne egymást. Így aztán tegnap, azaz szentestén küldtem neki egy ’Kellemes karácsonyt és boldog újévet: Andi’ sms-t, érzékeltetve, hogy azért annyira bunkó nem vagyok, attól hogy véget ért, még nem felejtettem el, és ez a másfél hónap jelentett annyit, hogy emberileg érdekeljen. Válaszolt is, úgyhogy gondolom nincs harag.
Persze, minden csak nézőpont kérdése. Egyedül lenni, rosszabb, mint egy boldog kapcsolatban, de jobb, mint egy nem működő kapcsolatban. Szóval, én most így elvagyok. A 16. szülinapomat egy discoban töltöttük, és egyáltalán nem is akartam ismerkedni. Úgyhogy végül szépen (volt, ahol már durván kellett…) sikerült megértetnem a fiúkkal, hogy most egyelőre nem kérek belőlük. És nem is bánom. Bulizni viszont tök, jó. Gyakrabban el kéne járni :D A szilveszterre leszek még kíváncsi, semmi program nincs még, amiben biztosak lennénk. Minden esetre egyébként egyre inkább jóba lettem Nórával, akit Lilla is bír. Neki egy csomó ismerőse van, és mint ismerősök megismerése dolog szerintem jó lehet. Újabb baráti kör. Nem utolsó sorban pedig tökre normális. Tavaly a csinos és „kebelbarát” Emesével volt jóba, akivel sosem szimpatizáltam, de levált róluk, és kiderült, hogy nagyon normális. Úgyhogy egy év elteltével rájöttem, hogy Nóra nem ellenség. Yep! :)
Szóval most így állunk. Azt hiszem kezd kicsit buli mániám lenni, de sajnos egyszer a téli szünetnek is vége lesz. Már 2 nagyon jó könyvet is elolvastam (Orvell- Állatfarm és Leiner Laura-Bábel. Teljesen mások, de mindkettő nagyon érdekes) és rajzolgatok újra. Nyitott vagyok az új barátságokra is, na meg arra, hogy mit hoz még a jövő… :)