31.bejegyzés- Bemutatkozások,avagy minden kezdet ciki :D

2014. október 29. A szünet javában tart, az idő pedig szélsebesen repül. Ádámmal továbbra is sokat találkozunk, mindig elém jön a sulihoz (belegondolva mindig is egy ilyen idilli kép volt a fejemben a nagy ő-ről :)). Rengeteg programot szerveztünk, mint például volt egy jó kis piknik a folyóparton, vagy éppen mozi, ami bár elég uncsi volt, de mivel csak mi mentünk be rá, volt időnk egymással foglalkozni.. :D (figyelem,semmi felnőttes tartalom! ) Volt, hogy csak úgy sétálgattunk,de a buszmegállóba mindig elkísért, bármerre is jártunk. A jégdisco óta pedig hivatalosan is járunk :) Úgy döntöttünk, habár utólag adtuk meg a dátumot, csak az első csóktól illene számítani azt a bizonyos napot. Kissé korainak tartottam, de mivel Ádám ragaszkodott hozzá, belementem, hogy megismerjem az anyukáját és a nagymamáját (a szülei sajnos elváltak). Emlékeztem, hogy mesélte, hogy a szülei testépítők voltak, így eléggé összecsináltam magam a gondolattól, hogy meg kell őket ismernem. Nem vagyok én az ilyenekhez hozzászokva, hogy nagy, izmos emberek! Szerencsére nagyon kedves volt az anyukája és a mamája is, sőt, a múltkor hallottam, ahogy a telefonba mondja a mamája, hogy „Légy nagyon udvarias ezzel a pici lánnyal, mert nagyon aranyos”. Eszem is meg :)).  Szóval mivel a bemutatkozás jól sikerült, úgy döntöttem, habár szívesen megkímélném a barátomat a családomtól, fordítva is illene őt meghívni. Így is lett. És úgy tűnt, a család maradék 4 tagjával is összebarátkozott, sőt bátyám barátnőjével sem ölték meg egymást. Jó jel! Persze, hogy ne legyenek olyan egyszerűek a dolgok, minden bemutatkozás során kell lennie egy gikszernek. Ádáméknál nem volt. Így nálunk lett. Valaki egy ügyetlen gyökér, aki beégeti magát. Na, ki vállalja ezt a szerepet? Elég hálátlan, de persze,  Andi vállalja, mert én mindent bevállalok… Gondoltam nincs annál aranyosabb, mint sütit sütni a barátomnak. Tényleg elbűvölő, de nem elrontani is művészet nálam.. Szóval. Nagy asztal, mindenki beszélget, idilli kép, éppen az olvasztott vajat trancsírozom, amikor szednék le egy újabb darabot a vajról, majd az 80 km/h sebességgel kilövelli magából az olvadt tartalmat a vállamra ééés na ná, hogy Ádám ingére… :D Iszonyat ciki volt. Tudtam, hogy nem haragszik, hiszen ő arra nem képes, csak egyszerűen,  jól beégettem magam mindenki előtt, ő meg még rá is játszott.. „Úristen, te életveszélyes vagy, várj a kést arrébb teszem…” Mily’ humoros. :D Ekkor anyám rohan a ronggyal, hogy letörli meg minden, iszonyat gáz volt :D Persze ilyen is kell. Mindig kell egy ilyen sztori :D De! Mentségemre szóljon, hogy a nap végére kiharapta a leggingsem! Hogy ezt hogy sikerült, arról inkább nem számolnék be.. xD Szóval a bemutatkozás nálunk sem sikerült rosszul. Közben én is voltam már náluk egy párszor, és totálisan beleszerelmesedtem. Napról napra egyre jobban. És minden egyes alkalommal tudunk meg egymásról valami újat. Valami személyeset, amit talán a legjobb barátaink sem tudnak rólunk. Te jó ég, nem sokára hónapforduló! Tudom, hogy meg szeretné ünnepelni, de remélem, nem csinálunk belőle nagy ügyet. Persze teljesen jogos, mellettem egy hónapot kibírni elég nagy teljesítmény :D De remélem lesz még sok ilyen hónap a továbbiakban is. Ja igen, és bár sosem sejtettem, hogy ilyesmire vetemedek, csak facebookon élem meg a magánéletem. Kitettük, hogy kapcsolatban vagyunk és töltöttünk fel 1-1 közös képet. Bár az elején nagyon nem örültem neki, úgy döntöttem, ennyi áldozatot megtehetek a barátomért. Ha ő szeretné tudatni a világgal, hogy szeret, hát üsse kő, ez legyen a legnagyobb probléma. Először zavart a gondolat, hogy mások képébe nyomom a magánéletem akár érdekli őket, akár nem. De szeretem Ádámot, és nem akarom, hogy azt érezze, hogy szégyellem, vagy hogy jobb híján őt választottam. Azért vagyok vele, mert mellette igazán önmagam lehetek, mindig meghallgat és mert iszonyatosan szeretem :) . Szerintem ennyi nyilvánosságtól még semmi bajunk nem lehet. Bízom a legjobbakban :)