30.bejegyzés- Mégis kellek valakinek? O.o

A múlt hét pénteki disco óta csak úgy pörögnek az események. A buli utáni nap mosott kaki állagban érkeztem haza, amikor jött a telefonhívás Ádámtól, aminek örültem, bár túlságosan azért nem dobott fel… még akkor. De! Időközben megtalált facebookon, bejelölt, folyamatosan írt, szerintem még sosem kerestek ennyire ezelőtt. Hétfőn elém jött a sulihoz, beszélgettünk, és elkísért a buszhoz. Ekkor tartottunk az ölelés-üdvözlésnél. Szerdán ismét elém jött, mikor Lillával léptünk ki az ajtón, megölelt, elkezdtem neki beszélni, majd egy váratlan pillanatban azt vettem észre, hogy megfogja a kezem és az ujjait az enyém közé kulcsolta. Nos, ez olyan szinten meglepett és zavarba hozott, hogy konkrétan teljesen összezavarodtam a történetem közepén, és mindenféle hülyeséget hadováltam legalább 2 percig, míg aztán Lilla végre kisegített. Jesszus, de ciki :DD Minden esetre azért nem ellenkeztem, úgy döntöttem sodródok az árral. És így is lett. Elmentünk egy cukrászdába, beszélgettünk, bár a hangulat kissé feszélyezett volt. Később már meg sem fogta a kezem, bár lehet, hogy ezt a rémült tekintetem miatt tette. Csütörtökön (a változatosság kedvéért) ismét találkoztunk. Komolyan mondom, egész életem során senki nem tett értem ennyi áldozatot, bár néha féltem, hogy megunjuk egymást vagy hasonlók. Szerencsére nem így történt. Sok idő volt a buszom érkezésééig, így tettünk egy kisebb sétát a városban. Ahol ismét megfogta a kezem *.* És véleményem szerint ez az egyszerű séta sokkal jobb volt, mint a cukrászda. Olyan felszabadultnak éreztem magam, hogy valakit tényleg érdekel, hogy mit csináltam, hogy mi van velem, meg úgy akármit mondhattam neki, nem kellett attól félnem, hogy mondjuk egyáltalán nem érdekes a történet. Figyelmesen végighallgatott, persze ez azért fordítva is ugyanígy ment. Elköszönés gyanánt egy puszit kapott tőlem az arcára, bár ez így teljesen random jött, amikor odahajolt hozzám (megjegyzem a 159 centim eltörpül a 180-pár centije mellett) .  Pénteken jégdiscoba mentünk, ami sajnos nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Iszonyat nagy sor volt, fél 8- kor kezdődött a buli 10-ig tartott, mi pedig negyed 10-kor még a sorban álltunk… Túl sok értelme nem volt, de ha egyszer beálltunk a sorba, nem akartunk kijönni. De addig is volt időnk egymásra : ) A sorban végig mögöttem állt, közben hátulról átölelte a derekam, vagy megölelt, annyira jól esett, tisztára, mint a filmekben *.* Boldognak éreztem magam, és tulajdonképpen az is voltam.  Bár sorban álláskor is elvoltunk, azért annak a maradék 30 perc korizásnak örültünk, mint majom a farkának. Szerencsére nem estünk (csak majdnem :D ) , még közös képet is csináltattunk a helyszínen ( amit még mindig nem láthattunk viszont… ) Majd mikor középen álltunk, megcsókolt teljesen random. Hát, én nem tudom, hogy teljesen alkalmatlan vagyok erre vagy mi, de hogy elég furán jött ki az egész az biztos. A barátnőm kb fél méterre állt tőlünk, és várt, nekem pedig iszonyat ciki volt az egész, úgyhogy nem nagyon tudtam kizárni a külvilágot. Mindig is láttam az ilyen párocskákat kívülről, és nekem is kellemetlen volt az ilyen jeleneteket végignézni. Szóval túlságosan idillinek nem mondanám ezt az egészet. De azért aranyos volt : ) Éppen, ahogy felfogtuk hogy benn vagyunk, már mehettünk is ki. Ezért egy kicsit (igazából nagyon) csalódottak voltunk, nem megyünk többet ilyen helyre… Minden esetre azért Örülök, hogy Ádámmal lehettem, és még így is jól éreztem magam. Kezdem őt napról napra jobban megkedvelni, bár igazából fogalmam sincs, hogy járunk- e vagy mi zajlik körülöttem, úgy döntöttem, hogy hagyom, hogy a dolgok csak történjenek maguktól :)