29. bejegyzés- Ki mondta, hogy egy tini bulin nem történik semmi?

Tegnap este egy tini diszkóba mentünk el ( középsuli ideje alatt most másodjára). Tavaly is voltunk egyen, annak is voltak történetei, de ez más volt. Nagyobb parti, több ember, más kalandok.  
Adéllal a már előre megbeszélt buszváróban találkoztunk este 8-kor, majd megvártunk még 2 lányt: az egyiket egy nyári fesztivál során már megismertem, a másik pedig a barátnője volt. Kezdetnek az egyik csaj arra kérte Adélt, aki elmúlt 18, hogy vegyen már neki egy cigit. Úgy tűnik, ígéretes társasághoz érkeztünk… Ezután a jól ismert törzshelyünket (egy kocsmát :D ) kerestük fel, hogy ha már a tinibuliba nem lehet inni alkoholt, legalább az alaphangulatunk legyen meg. A helyet sajnos bezárták, így másikat kellett keresnünk. Itt már volt ülőhely bőven, és minden felszolgáló normálisnak látszott, csak kissé furán méregettek minket, és már vitték is volna a poharakat, hiába nem is ittuk még ki a teljes tartalmát. Érdekes dolgok ezek. De hogy mik is voltak a poharakban? Első körben egy csokis- mogyorós fütyülős pálinka (nagyon finom, érdemes megkóstolni), majd a második körben Jager. Jó, nem rossz, de a csokis-mogyorós történet jobban tetszett. Mindez már elég volt ahhoz, hogy kissé szédelegve induljak meg a busz felé, és már kezdődött is az önkívületi állapotom. Pedig, tényleg nem ittam sokat, mire meg már táncoltunk, kezdett elmúlni a hatása. A buszra felszállva elmentünk a szórakozóhelyre, ahol megvettük a jegyet és bepakoltunk a ruhatárba. Odabenn rengeteg korunkbeli volt: páwák, tinip*csák (bocsánat a kifejezésért),  de azért akadtak normális emberek is, valamint a színpad mellett is álltak „nagyonnemélemabulit” emberkék. És szerintem egy buli ilyen csoportosulásokkal az igazi. Beálltunk a tömeg szélére, és ahogy kisebb helyek keletkeztek, egyre beljebb és beljebb mentünk. Ennek csak egyetlen hátránya volt. Mindenki ugrált és a mellette levővel smárolt (még akkor is, ha mind a kettő lány, blöö), sokszor konkrétan összenyomtak. Sok volt a fura alak, aki a következő taktikával próbálkozott: szépen lassan, táncolva közelít a lány felé néha elég fura koreográfiával, vagy mozdulatokkal, majd a lány reakcióját figyelve megnézi, hogy meddig mehet el. Tánc, csók, tapi, hogy „szerelmi légyott” volt-e a mosdókban, na azt nem tudom. Szóval az ilyenektől inkább tartózkodtunk Adéllal. A buli közepette egyszer csak éreztem, hogy valaki átkarol hátulról. ’Mi a fene?’ gondoltam, majd hátranéztem. Egy ( megjegyezném, nem csúnya)  gyerek, alig magasabb nálam kinézett magának. És várta a reakcióm. A legviccesebb pedig az volt, hogy én is a reakciómra vártam. Ketten voltunk így ezzel. Nem voltam még ilyen helyzetben. Kissé furán néztem rá, ő meg azt hiszem vette a lapot. Amikor azonban visszanéztem Adél bátorítani kezdett, hogy ugyan már, aranyos srácnak látszik, adj neki egy esélyt. Így is lett. Táncoltunk, átkarolt, odabújtam hozzá, de közben mit sem tudtam kezdeni a helyzettel. Éreztem, hogy arca nagyon közel van az enyémhez, és tudtam, hogy itt valami lesz. Mindazok mellett, hogy egyetlen szót sem szóltunk egymáshoz. És lett is. Felé néztem, ő pedig egy váratlan pillanatban lekapott. Lassan 16 leszek, de ez volt az első alkalom, hogy valaki megcsókolt, és fogalmam sem volt, hogy milyen is. És nyilván nem az ő hibája, de a regényes első csók jelenetektől erősen eltért, ugyanis számomra borzasztó volt :D . Nem is tudtam mit kezdeni a helyzettel,  még mindig egyetlen szót sem szóltunk egymáshoz. Teljesen kizártam a külvilágot, és azt sem tudtam, hol vagyok, amikor újra megtörtént. Talán az zavart, hogy fogalmam sincs ki ez az alak, vagy csak semmi tapasztalatom nincs a kialakuló kapcsolatok terén, de nagyon nem tetszett a dolog. És nem tudtam mit is csináljak. Hátranéztem Adélhoz, aki éppen össze spanolt a gyerek haverjával, és látva hogy figyelem felmutatta a hüvelykujját. Na, remek! Kezdett egyre kínosabb lenni a dolog, majd kissé eltoltam magamtól a gyereket, és elköszöntem tőle. Se puszi se pá. (Bár pusziból így is jutott elég.. ) Adél kissé meghökkent, nem értette, hogy mi bajom a gyerekkel, és az volt a legviccesebb, hogy én sem. Iszonyat bunkónak éreztem magam ezért az egészért, talán csak beszélgetést kellett volna kezdeményeznem. De már mindegy volt. Ha egyszer elhajtasz valakit, akkor az a vonat már elment. És valóban. Most, ebben a pillanatban, amikor írom ezt a blogot, most sem tudom, hogy hívják azt a srácot, aki elvette az első csókomat, és lazán otthagytam. Szépen nézünk ki. Az egyetlen infóm, hogy a gépész suliba jár és hogy 11-es. Hurrá, gratulálok magamnak, ezt jól elintéztem. Pedig tényleg semmi okom nem volt rá, és ha nem akartam volna, nem engedtem volna, hogy másodjára is megtörténjen. Mindezen traumák után azért igyekeztem jól érezni magam, és a buli közepe-vége felé odajött hozzánk két srác, hogy közös selfiet szeretnének. Ám legyen. A selfijük egy bazi nagy fekete foltból állt, szóval kicsit furán jött ki az egész. Rájuk nézve láttam, hogy kissé félénkek, és nem nagyon tudják, mit is csináljanak. Később beszélgetni kezdtem egyikőjükkel, és kiderült, hogy a buli szervező suli egyikébe jár matek-fizika szakon, és ez most az első éve. Hm, nem semmi a gyerek :D .  Nos, ő volt Ádám. Beszélgettünk, táncoltunk, és tulajdonképpen egész jól éreztem magam vele. Meghívott egy üdítőre is (tinibuli lévén… :D ), úgy tűnt, ő is szimpatikusnak tart, ugyanis elkérte a számom. Mik vannak! Egy gyerekkel smárolok, mégse ő kapja meg a számom. Érdekes dolgok ezek…  Minden esetre Ádám nagyon aranyosnak látszott, lazán bemutatkozott az osztálytársaimnak, holott nem vártam el tőle, csak megemlítettem neki, hogy velük járok egy osztályba. Amikor pedig már Adél szólt, hogy 5 perc múlva megyünk, még csak elhívott egy utolsó táncra. Sőt, a végén még hamburgerezni is eljött velünk a haverjával.
Már egy óra fele járt az idő, amikor Adél barátja eljött értünk, és végül hazamentünk. Természetesen a srácoktól külön.
Ma reggel Ádám felhívott, és be is jelölt facebookon. Elhívott jégkorizni péntekre, én pedig megígértem neki, hogyha nem jön közbe semmi, akkor elmegyek vele. Ő most lesz csak először, mivel még első éves.
Na és a csók. Ahányszor eszembe jut, hogy mit műveltünk le azzal a 11-es gyerekkel, mindig mosolyogni támad kedvem. Rossz volt, de közben mégis boldogan gondolok vissza rá. És talán visszapörgetném rá az időt, de nem azért mert tetszett a fiú. Tényleg azt sem tudom, ki ő, és ez elég gáz. Egyébként nem bánom, hogy nem a tökéletes emberrel történt meg, talán az még úgy is nagyon soká jön el. Én meg addig leöregszek, mint a zöldbab :D
Minden így volt jó, ahogy megtörtént. És abban is biztos vagyok, hogy egy buliban sem történt még ennyi minden, mint tegnap este. Néha mindenkinek jár egy kis szórakozás, attól még nem lesz olcsó szajha.

*Wellhello- Rakpart : hiányoltam a buliban :/*