28. bejegyzés- A gólyanap: külső szemmel

Szeptember 16, az a bizonyos gólyaavató napja. Végre elérkezett a nap, amikor ezen szavak hallatán nem csak hogy nem rándul görcsbe a gyomrom, hanem még jó kedvem is lesz, ugyanis idén már másodévesek vagyunk, ami annyit jelent: mi szívatjuk az elsősöket. Hogy egy kicsit felelevenítsem a tavalyi évet: azon a felejthetetlen napon kukásmellényben, térdzokniban és szandálban kellett bemenni az iskolába, a fejünkre pedig harisnyát kellett tenni. Nos, így vonultunk a folyosón, majd a megalázások különböző helyszíneire a városon keresztül… Ezek mellett persze mikor azt hiszed, hogy nincs lejjebb, sosem kell csalódnod. Ugyanis ilyenkor jönnek a felülések, fekvőtámaszok, rúdtánc (bizony, ilyen is volt…)  plusz pontért, amit az osztálynak közösen kell megcsinálnia. És mivel mindenki a legjobbat szeretné az osztálynak, így mindenki belemegy. Az persze nálunk is csak másnap derült ki, hogy az egészért semmi féle plusz pont nem járt, de mivel náluk is fájó pont volt ez tavaly, ezért el kellett sütniük. Persze mi sem hagytuk ezt ki idén. De nézzük csak sorjában!
Ma reggel már teljesen tisztában voltunk azzal, hogy hol is keressük az elsősöket. Teremszámnak utánajártunk, és nagy menőn (ahhan, csak gondolatban volt olyan, mint a filmekben, egyébként elég gagyi volt… :D ) tehát, menőn vagy sem, de felmentünk az elsősök terméhez és máris egy kisebb fajta sokk ért minket. Az osztály „überciki” feladata ennyiből állt: kék póló kék fejpánttal kezében plüss. Ejha, milyen kemény feladat… Na, mindegy. A helyzetet kihasználva azért itt is volt a klasszikus fekvőtámasz, de a végére olyan beteg ötleteket is véghezvittünk, mint angol házi megírása és előadása plusz pontért. OMG, ki a betegebb? Aki ilyen feladatot ad fel, vagy aki megcsinálja? Who knows?…  A szünetek még izgalmasabban teltek. Az udvaron tódultunk egy jó csomóan, és egyre furább feladatokat csináltattak a gólyákkal. Kössék össze egymás cipőfűzőjét és menjenek egy sorba, törpejárás az udvaron, kukacfelállásban éneklés és menetelés stb. Szegényeknek fogalmuk sem volt arról, hogy amíg mindenki rajtuk nevet (kezükön, homlokukon 10/e rabszolgái, Örökké szolgálni fogom Danit stb.) addig ezt az egészet teljesen feleslegesen csinálják végig.
A banzáj miatt csak 5 óránk volt megtartva, ezután pedig állomásokon vártuk az „utódokat”. Nálunk az volt a feladat, hogy húzzanak ki egy szót, mutogassák el, majd magukat betűként használva írják is le. Ez többé-kevésbé sikerült, bár voltak félreértések, mint pl. mutogatáskor már betűket rajzolt az illető a levegőbe és sehogy sem értette, hogy elmutogatni kézzel, rendesen, nem levegőbe írva… , valamint az sem volt mindenkinek tiszta, hogy a kirakott szó balról jobbra olvasandó… :D
Megnéztük a gólyák közös produkcióit is, amik nekem kifejezetten tetszettek. A megadott zenék a Micimackó, a Titanic és a No roxa áj egymás utáni egyvelege volt. Bátran elmondhatom, hogy minden féle elgondolás született. A Micimackó résznél volt, hogy a férfi tanár plüss, macifüles pulcsiban adta elő magát, a Titanic résznél transzvesztita Rose-t láthattunk egy másik fiúval ringatózva, majd mikor azt hitted nincs ennél lejjebb, a kedves Jack keményen megmarkolta Rose… lökhárítóját :D Azt hiszem ez kiüthette a biztosítékot néhány tanárnál, nekünk csak a retinánk sérült.. Kisebb égési sérülés :D A No roxa áj-nál meg esküszöm: a mindig szigorú képű igazgatónő ritmusra rázta a fejét. Ritka pillanatok egyike : ) Szóval nagyjából ennyi volt a gólyaavató. Illetve ezek előtt feldobtam Lilla napját:
egy gyökér srác már régóta csak szórakozott vele, most pedig összefutottunk vele az egyik teremben. Legértelmesebb osztálytársunk gyorsan csevegést kezdeményezett vele, majd amikor már kezdett zavarni a gyerek végre kiment egy „ na megyek biosz faktra”  kijelentéssel. Én pedig hozzáfűztem egy „Ő, oké, nem rémlik, hogy kérdeztük” reakciót. Bocs, kicsúszott a számon, na, tudom, hogy nem túl kedves :D Lillának viszont tetszett mert ez volt az egyetlen olyan, amin nem hogy több, mint 10 percet, de órákon keresztül a legváratlanabb pillanatokban, a csöndet megtörve röhögött fel :D .
A gólyaavatást egy fogadalom zárta, majd átadtuk a kitűző szalagokat. Nekem kettőt is kellett vinni, mert az elsősök többen vannak, mint mi.  Ahogy odaértem az osztályhoz, már mindenkinél volt szinte, nyújtogattam a nyakam, hogy most akkor kinek is adjak, amikor megláttam egy srácot, akin nem volt szalag, majd jelezte is. Mit ne mondjak, egyáltalán nem volt csúnya, sőt, kifejezetten helyes, és normálisnak is látszott. Már volt miért bennmaradni délutánig  úgy érzem :D . Körülbelül egy ilyen párbeszéd zajlott le:
- Hello, ő izé, odaadjam, vagy megpróbáljam feltűzni?
- Tűzd csak fel- mondta, majd elém állt- Vagy ide is adhatod
 ekkor felé nyújtottam
- Tudod mit, inkább tűzd fel, csak nem olyan nehéz
Hát mondom rendben, ez a srác egy két lábon járó határozottság, minden esetre aranyos volt : )
Az egyetlen probléma ilyenkor, hogy a velem egy idős srácok is iszonyat éretlenek, nem még az egy évvel fiatalabbak, hiába néznek ki többnek. Sad story..
Szóval így telt a mai napom, elég későn értem haza, ahhoz képest ahogy szoktam, szóval nem tanultam semmit, és elég fáradt is vagyok. De összességében nem volt ez rossz nap : )