22.bejegyzés-laza flört (?) egy esküvőn

A tegnapi nap esküvőre voltunk hivatalosak. A szomszéd néni és bácsi már régóta ígérgették nekem, hogy bemutatnak egy oltári helyes, magas, szorgalmas (mindenféle tökéletes tulajdonsággal megáldott, mert hát miért is mondanák el a rossz tulajdonságokat), szóval egy oltári helyes fiúnak, erre csak bólogattam. Oké, értettem, rendben, nyilván elég ízlésficamosak. Az esküvő előtt 2 héttel már tudtam a srác nevét: Levi. Az esküvő előtt kiderült, hogy bátyám már ismeri Levit, mert ugyan kit nem ismer... Nem voltam túlságosan boldog, hogy ismeri, mert akkor biztos, hogy valami bökkenő lesz a dologban. Na, mindegy. Elérkezett az esküvő napja, és a templomba gyülekeztünk. Amint beültünk, jött néhány ember, és közben bátyám széles vigyorral nézett rám. Mondom mi az? Köztük van Levi?  Nos, igen, köztük volt. Az első pillantás a templomban, milyen romantikus :D . Nos, ahogy végignéztem a srácot, azt gondoltam: huhaa, ő nagyon nem csúnya, kizárt, hogy szóba álljon velem. Szürkés inget viselt nyakkendővel, zakót és a haja felfelé volt zselézve. Nem az a gádzsós stílusban, hanem ízlésesen, egyáltalán nem keltette valami béna swagyolo páwa kinézetét. Az arca kissé pattanásos volt, talán a borotva is kikezdte, de egyáltalán nem volt igénytelen hatása. Elegáns volt, és helyes. Magasnak nem mondanám, viszont nálam nem volt kisebb, talán ezért előny, hogy olyan kicsi vagyok. Nálam mindenki magasabb :D Még nem is ismertem, de máris odáig voltam érte. Tehát a szomszédék mégsem ízlésficamosak. A templomi szertartás valami szörnyen unalmas volt. Reménykedtem, hogy majdcsak vége lesz, hát egy örökkévalóságnak tűnt. Mikor az ifjú pár kivonult, rózsaszirmot és rizst szórtunk eléjük, ami nagyon szép volt, utána pedig megpróbáltam elkapni a csokrot, de egy kislány kapta el. Sebaj, annyira azért nem epekedtem érte. Ha akartam volna tigrisbukfencben elkaptam volna: D . Kezdtem unni az egészet, de elindultunk a lakodalom felé. egy 5 személyes autóban ültünk hatan, kiöltözve, hát nem volt túl kényelmes. A lakodalom egy tóparton volt, viszont az idő nem volt túl kellemes. Hűvös volt, és minél közelebb mentünk a tóhoz, annál jobban fáztunk. Benn persze jó idő volt: egy nagyobb vendéglőben voltunk, zenekarral, az élet csak úgy pörgött. Mindenkinek saját ültető kártyája volt, ezért nem ülhettünk akárhova, de legalább nem volt kínos az elején, hogy na, akkor hova is üljünk. Leviék asztala mögöttünk volt, ráadásul egy oszlop is kitakarta, tehát a szexi hátát is csak nagy erőfeszítés után láthattam... :D  Az elején jó hangulatom volt, aztán az ebéd után kezdett zavarni, hogy a hőn áhított sráccal még mindig nem beszéltem. Senki nem mutatott be neki. A szomszéd bácsi felkért táncolni (hurrá, mindig is kiakasztott az ilyen dolgaival, főleg mikor nehezen találta a derekam, és közölte, hogyha 10-20 évvel idősebb lennék, akkor belém szeretne..) , majd mondtam neki, hogy nem hiszem el, hogy megint egyedül jöttem. Erre mondta, hogy naa, akkor ezen segíthetünk. Pont erre akartam neki utalni ... :) Szóval odarángatott Levihez, aki épp telefonozott, és bemutatott neki. Hirtelen zavaromban, azt sem tudtam mit mondjak vagy csináljak, a szomszéd bácsi pedig megmondta neki, hogy kérjen fel táncolni. Így történt, hogy táncoltunk 0 tánctudással, a másikat nem ismerve, valami irtó bénán nézhetett ki: D Közölte, hogy a tánc nem az erőssége, amit úgy észre is vettem, de kárpótlásul kihívott a tópartra beszélgetni. Gyors elszaladtam a blézeremért, és már mentem is. Hűha, kezdenek a dolgok izgalmassá válni: gondoltam, és nem akartam elhinni, hogy habár nem volt választási lehetősége, azért nem utasított el. A rossz idő miatt sajnos naplemente nem volt, de engem nem zavart. Kinn elbeszélgettünk egy jó ideig. Kiderült, hogy 11. osztályos, elég jól focizik, informatika szakos, és az apukája Németországban lakik. A szomszéd testvére az ő mamája. Valamint a menyasszony nővére az ő keresztanyja. Szóval a lényeg, hogy rokonok, valamilyen szinten. Amikor már jól kiszellőzött a fejünk, visszamentünk, és amikor megálltunk az asztaluknál, nem tudtam, mit is kéne csinálnom. Vagy, hogy ő mit szeretne. Visszaülni? Kissé vártam zavaromban, majd megkérdezte, hogy odaülünk-e bátyámékhoz, tehát a mi asztalunkhoz. Természetesen beleegyeztem, és nagyon jól elbeszélgettünk. Ittunk egy keveset, amikor megkérdezte, hogy iszok-e vagy miért nem iszok, sosem kérettem magam :D . Nem volt erős a pia, csak rozéfröccs volt a jó hangulat érdekében. És a jó hangulat meg is volt. Jól éreztük magunkat. Több pia után, már felkért táncolni, ott már sokkal jobban ment neki. Az alkohol felszabadít: D Néztük, hogy a vőfély mikor milyen programot csinál, beálltunk gyertyát tartani a táncnál, majd amint vége lett felkért lassúzni. Életemben először akkor lassúztam fiúval. És meg kell, mondjam, biztosan örök emlék marad. Mivel sosem volt barátom, ez a tánc már az intimszférámon kívül volt. Éreztem, ahogy a keze a derekamnál van, közelebb bújtam hozzá és élveztem a táncot. Őszintén szólva még nem voltam ennyire közel egy fiúhoz sem, de a pillanat tökéletes volt. Ujjaink összefonódtak, és azt kívántam, bár sose lenne vége.  De a zenének vége lett. Mi pedig leültünk és tovább beszélgettünk. A következő program egy ivós játék volt, amit természetesen az első sorból kellett néznünk. Ő mellettem állt, és gyakran összesúgtunk, vagy beszélgettünk. A vállunk gyakran összeért, de egyáltalán nem volt kínos, sőt, örültem a közelségének. Időközben megérkezett a pap is, ugyanis új szokás, hogy őt is meghívják az esküvőre. Azt hitte, hogy mi együtt vagyunk, és fél órán keresztül magyarázott, hogy de örül meg minden. Próbáltuk elmondani, hogy nem vagyunk együtt, de a végén már csak fogadtuk a gratulációját... :D Bár amikor megértette, hogy nem járunk, akkor meg mindenáron össze akart hozni minket, és az esküvőt tervezte. Kicsit se volt ám részeg... :D Az idő csak telt, egyre többet ittunk és táncoltunk, a végén pedig éreztem, hogy kezd ártani a pia, ugyanis eléggé szédültem. Egy kicsit rosszul voltam, onnantól kezdve csak szódát ittam. Kezdtem kijózanodni, és Levi újra lassúzni hívott. De ezúttal nem bent, hanem kint voltunk. A hirtelen ötlet miatt nem vettem fel blézert, ráadásul nem volt ujja a ruhának, hűvös, késő este volt, vagy talán hajnali 1-2. Bár Levi a csillagos égre hagyatkozott, hogy milyen szép, én csak 3 csillagot láttam. De nem is baj, nem az a lényeg. Kinn világítottak a fények, és ezúttal még jobb volt a tánc. Még közelebb álltunk egymáshoz, fejem a vállára döntöttem, behunytam a szemem és élveztem a pillanatot, amíg lehet. Egy pillanatig nem éreztem, hogy fáznék. Irdatlan mennyiségű boldogsághormonbomba robbant bennem, és nem akartam, hogy ez megszűnjön. Pedig ennek a dalnak is vége lett egyszer, és jött egy gyors szám, többen is táncoltunk kinn, csatlakozott a részeg apám is, és már egyre kevesebben álltak a lábukon. Én addigra már józan voltam. Az emberek kezdtek már menni, és bár még voltak egy páran, mi azért már menni készültünk. Bár valahol ott volt a fejemben, hogy kapok Levitől egy búcsúcsókot, de nem így volt. 2 puszival köszöntünk el egymástól, és hazagurultunk. Sajnos azt érzem, hogy ez bizony ennyi volt, és nem több. Tuti, hogy nem fog keresni, pedig csak a mellettünk lévő faluban lakik. A facebook segítségével bárkit meg lehet keresni, aki kicsit is számít. Már délután 4 óra múlt és nem jelölt be, nem írt. Bár nem láttam még buszon, városban, itt-ott, azért még összefuthatok vele. Talán ennyi volt. Talán sosem beszélünk többet, de azt mondom: inkább egy napot élvezhessek, és soha többet ne beszélünk, minthogy meg sem ismertem volna. Boldogan gondolok vissza a tegnapi banzájra, az első (vagy első két) lassúzásomra, valakire, aki nem pattintott le és oltári aranyos volt. Ha ez a kis laza flört ment vele is, akkor akárki mással is lehetőségem lehet még rá :)