20. bejegyzés- Egy őrült éjjel

Tegnap egy középsulisoknak szánt partyval ünnepeltük meg a tavaszi szünetet Lillával, unokatesómmal, azaz Adéllal, valamint Adél barátnőjével. Csakhogy ez nem ment olyan egyszerűen, mint ahogy hittük... Már délután fél 4kor készülődtem. Összecuccoltam, letusoltam, kajáltam, hajat vasaltam. Ekkor apám szólt, hogy bevisz a városba vásárolni. Hát jó, mivel még csak 5 óra volt, bőven ráértem, hisz a busz, úgyis több, mint egy óra múlva indult volna.Gyors átöltöztem, lementem a földszintre és kiosztott az egész család, hogy hogy nézek ki így nem mehetek buliba... Na jó, a felszerelésem tényleg kicsit fura volt, de nálam számított, hogy kényelmes is legyen. Csőtopot vettem fel csipkeszoknyával, kék tornacsuka és a felső. Na ott voltak gondok. Találtam egy fehéret, ami mondjuk ki, szörnyű volt, de annyira felhúzott, hogy most jövök rá, hogy nincs mit felvennem... Akkor apa közölte, hogy ezt sürgősen vegyem le ( konkrétan letépte... xD) és a cipőmet is magassarkúra kellett váltanom... Beértünk a belvárosba, nézegettünk ruhákat ( mind elég szörnyű volt), találtunk egy tök jó felsőt, megvettük, majd rohantunk Lillához. Már tiszta ideg voltam, mert közben apáékkal is folyton veszekedtünk, pedig nem szokásunk. Az ősöktől megszabadulva kissé jobban éreztem magam, a buli felé közelítve pedig egyre jobban izgultam. Az épület mellett találkoztunk Adéllal, és mivel a buli középiskolásoknak volt tervezve és nem lehetett benn inni, előtte gyors kitérőt tettünk egy presszóba ( hmm, így mindjárt jobban hangzik mint a kocsma, nem? :D ). Egyébként egyátalán nem ittunk sokat, csak a hangulatjavítás kevéért mentünk... :D Hirtelen 9 óra lett és megindultunk  a buli helyszínére. Az ajtó előtt állva egy full részeg hapsit pillantottunk meg, aki a földön feküdt, és egy oszlopba kapaszokdva hányt saját maga alá. És akkor még csak a buli kezdete volt (9 ÓRAKOR!!). Reményteljes estének ígérkezett. A jegyet megvéve áttúrták Lilla táskáját, és kivették belőle az energiaitalt. Ez milyen már? Nem ér, hogy ezt megtehetik... :( . E hatalmas traumán túltéve magunkat a ruhatár után megállapítottuk, hogy állati sokan vannak, a  zene üvöltött, nagyjából a teremben levő emberek fele ismerős volt valakinek közülünk. A tánc eleje elég nehézkes volt, minden oldalról löktek minket, de azért jól éreztem magam. És ez konkrétan csak így volt igaz. Mert rajtam kívül, a másik 3 lány nagyon unta az egészet, már ahogy észrevettem rajtuk. Így egy kicsit szar is volt bulizni, bár mindenki azt hajtogatta, hogy nem akarnak hazamenni... 10-11 óra fele azt vettem észre, hogy szépen lassan mindenkinek lett valakije (bár gyanítom, hogy ezek ilyene egynapos kapcsolatok lettek). Ribi osztálytársakkal is összefutottam, akik hirtelen nagyon szívlelni kezdtek, pedig előtte nem mutatták nagyon a szimpátia jeleit. Az este viszont ölelgettek, 2 puszi, kézen fogva vezettek, hirtelen nem tudtam ezt az egészet hova tenni, bár látszott, hogy ők sem voltak már szomjasak... :D Kiálltak a színpad szélére, és várták, hogy valaki felszedje őket. Ami nem is telhetett sok időbe, ugyanis Emese ( az osztály fő ribije) már éjfél környékén egy 20-as éveiben járó borostás hapsi ölében ülve "nembeszélgetett"... És így szépen meg is fogalmaztam, hogy a szájukban levő 250 féle baktérium helyet cseréltek :D . A buli közepe fele már nagyon szerettem volna, ha nem vagyok egyedül, Adél pedig megígérte nekem, hogy beszervez nekem valakit. Nos, akit én helyesnek tartottam, az legalább 2-3 évvel volt idősebb, és Adél szerint elég bunkó ( bár nem értem, hogy tudja látásból megállapítani? ). Így aztán rábíztam a dolgot. Rábökött egy gyerekre, aki mögöttem állt, teljesen egyedül. A srác velem egy idős, és mint kiderült, nem volt alacsony, csak én voltam magassarkúban... :D Szőke hajú, kék szemű, egy szóval nem volt csúnya. Adél odament hozzá, beszéltek néhány szót, a fiú bólintott, majd  szabad volt a pálya. Hát oké, szóval ez így működik. Odamentem hozzá, beumutatkoztam ( nagyjából ötször ordítottam a fülébe a nevem.. xD ) aztán meguntam, és kintebb rángattam a táctértől hogy halljuk egymás szavát. Kiderült, hogy nagyon elege volt a buliból, nem egy táncolós típus, sőt kifejezetten szűkszavú volt. A kérdésekre 1-1 szóval válaszolt, és láthatóan nagyon únta úgy az egész életét. Nem mondta, hogy menjek el, csak olyan fura volt ez így. Pedig mondhatta volna, hogy nincs kedve ehhez. Azt mondta nem szeret táncolni,bár nem értem, hogy akkor mit keres egy buliban? Nos, mindegy, az elején odajött a haverja, és ha nem küldöm el, akkor lehet, hogy tök jól eldumáltunk volna, de késő bánat. Majd legközelebb is lesz buli. A hosszú és kínos csend után fájó szívvel ugyan, de otthagytam, hiszen láttam, hogy ennek így semmi értelme nincsen. Eléggé lelombozott a dolog, de megfogadtam, hogy a következő buliban is meg fogom próbálni. Táncoltunk egy kicsit a lányokkal, majd visszamentünk arra a helyre, ahol az elején ittunk. Hajnali 1 és 2 között már csak a teához volt kedvünk, amit magunknak kellett megcsinálni. Nos én meg a teafőzés... Egy szóval borzalmas íze volt. Végre jött Adél barátja, és olyan rendes volt, hogy elvitt minket Lilláékhoz. Náluk áttárgyaltuk, hogy mi volt jó és mi volt rossz az estében, majd megállapítottuk, hogy azért jól elvoltunk, és legközelebb is megyünk.