2. bejegyzés- Leköpött a leves!

Ma reggel egyedül mentem suliba, mert a szomszéd lánynak ma nem volt első két órája. Még csak a második utcában gyalogoltam, amikor csöpögni kezdett az eső. Szaporábbra vettem a lépteim, nehogy elázzak, de ez most nem jött össze. Mire a buszmegállóba léptem, az ultragöndör hajamról folyt a víz, kb úgy nézhettem ki, mint egy ázott pulikutya. És persze miért is lenne nálam esernyő? Bár a hatalmas sörényem felfogta a csapadékot, de még a suliban is éreztem ,hogy nem száradt meg... Kis idő múlva megérkezett a busz, és abban a pillanatban csörgött a telefon. Domi volt az, ő volt az egyetlen barátnőm az általánosban. Kár, hogy ő más valakivel jobban elvolt, így csak a nyári szünetben jöttünk rá igazából, hogy tök jól ellehetnénk. Ja, és szóval a telefon: megbeszéltük, hogyha nincs teljesen tömve az ő busza, akkor együtt megyünk, csak ő hamarabb szállt fel. Közölte, hogy felférek, szóval ne ezzal menyjek be a városba, ami éppen előttem van. Pedig nem is tudta, hogy éppen azon tanakodtam, hogy másik járművel megyek, na mind1. Kb. 3 perc telt bele, és végre indulhattam. Felszálltam a buszra, de Domit sehol sem láttam. Most is állnom kellett, és megint nem lehetett mozdulni, de a helyzet már sokkal jobb volt, mint tegnap. Amint beértem a városba, leszálltam, és megkérdeztem, hogy tudnak-e bérlet igazoló kártyát adni, mire közölték, hogy az iskolalátogatási papírom nem megfelelő. Bár ezt tudtam itthon is, de azért megpróbáltam :D . Mindezek után kicsit csalódottan szálltam (volna) fel a trolira, ugyanis a szemem előtt ment el... De sebaj, mert pár perc múlva újra jött egy másik, így gyors felviharzottam rá. Amint végre beértem a Czinegébe (merthogy ugye ez a suli neve), láttam, hogy egy páran a lépcső mellett álltak. Kiderült, hogy csak nem mertek felmenni. Hát, okés :D Sokszor én is nyúl vagyok, de itt azért még nem tartok. Szóval felmentem a terembe és beültem a padba. Már csöngettek ,mikor a padtársam még mindig nem volt benn. Nagyjából 5 percre rá ért be, de tanár még nem volt szóval jól járt. Teljesen zilált volt, alig kapott levegőt. Mesélte, hogy az ő képzelete alapján semmi baj nem lett volna, ha a későbbi busszal jön be, de az pár percet késett, így megszívta. Szegény, még jó, hogy a portás beengedte, és nem vette el az ellenőrzőjét. Bár a bejárósoknál nem akkora baj, ha egysze vagy kétszer hiányoznak, de első napra nem lett volna valami fényes ötlet. Amúgy a mai órákon nem tanultunk még, csak beszélgettünk, bemutatkoztunk, szóval csak pár szóban említeném meg. Töri óra volt az első, ahol azért már jegyzeteltünk 1-2 szót. Ezután következett a tesi. Na most, úgy jártunk, hogy a humános csapat befoglalta az öltözőt, szóval a tesiterem előtt várakoztunk, majd mikor jött a tesitanár kérdezte, hogy miért nem öltöztünk fel, és mikor mondtuk, hogy már vannak, közölte, hogy sajnálja, na siessünk van 5 percünk öltözni. Milyen kis cuki! Igaz, hogy most épp egy 47 éves férfiről beszélek... Na igen, szóval ez a "cuki" 47 éves férfi elvárta tőlünk, hogy az első napon tesizzünk, de mentségére szóljon, hogy vicces, és, hogy az óra elején beszélgettünk is. Lehet, hogy fogunk önvédelmet tanulni :D. Az óra végére lenyomtunk 5 fekvőt és 20 felülést, ami első órán ennyi kihagyással halálosnak tűnt. Az öltözőbe özönlöttünk, ahol összefutottam uncsitesómmal. Dumáltunk kicsit, megmutattam a tanárnévsort, majd húztunk a következő terembe.  Fizikán a tanár túl kedves volt, nekem ez szörnyen gyanús, sőt egy ismerősöm állítja róla, hogy házisárkány... Magyar órán be kellett mutatkozni, csomó mindenkinek benne volt a bemutatójában, hogy szeretek olvasni (egyrészt ne nyaljunk már be az első nap, másrészt szörnyen kreatív :D). Olaszon kiderül, hogy a magyar tanárral leszünk, szóval elméletileg nem érhetett minket meglepetés, gyakorlatilag, pedig de. A tanár egész órán csak  olaszul beszélt, mikor egy szót se tudtunk! Annyi esett le nekünk, hogy a tanár magyaráz egy csomót, ránk néz, majd megkérdezi, si? Mi meg hülye fejjel visszakérdezünk: si? Na, ez akkor volt fura, mikor megkérdezte az egyik csajt, hogy hogy hívják ,mire ő azt felelte, hogy si xD. 3 mondatot tanultunk meg, de nem emlékszek arra a nyomorult 3 mondatra sem :D . De magyarul tudom: Andi vagyok, Miskolc mellől jöttem, magyar vagyok. Kár, hogy ezzel nem megyek sokra :D. Az utolsó órára jött a végső lelombozódás, a rajz óra. Amit rólam tudni kell, hogy nagyon szeretek rajzolni és hobbyként sajátítom el egyre jobban. A nyáron részt vettem egy jobb agyféltekés tanfolyamon is. Ez az egész mind szép és jó, de a tanár közölte, hogy egy csomó elmélet van, kéthetente fog dogát íratni, és vegyünk ki a könyvtárból még két könyvet az eredeti mellé, mert szükség lesz rá. És ja, azért legyen nálunk pár rajzlap, mert lehet, higy valamikor fogunk rajzolni. Ekkor az agyamban lévő kis törpe óriássá változott, és kitörni készült. Talán lüktetett egy ér a homlokomon, nem tudom, de legszívesebben elordítottam volna magam, hogy: NINCS KERESNIVALÓD EZEN A BOLYGÓN! Miután jól felhúztam magam, óra végén mondta a mellettem ülő csaj, hogy Emese, az osztály ribanca, aki mindig is kikészített, szerinte hajt Krisztiánra. És ez neki tök fura, mert nyár óta beszélget a sráccal, és tök jóba vannak, és mindent tud róla. Mikor elmeséltem neki, hogy láttam, ahogy a csajt taperolta, közölte, hogy elbeszélget a fiúval. OMG! Mennyi új infó így egyszerre! A meglepődöttség és az extra nagy adag düh már egyszerre jelen volt. Tudni illik ugyanis, hogy Krisz, az egyedüli helyes srác az osztályban, ő viszont nagyon! Magas, világosbarna haja, nem emósan, nem páwásan, mégis szemtelenül jól áll neki. Az első osztálytalálkozónk a fürdőben volt, tehát már láttam fürdőgatyában is :D. Kajakozik, és vicces. Egyszerűen úgy tökéletes, ahogy van. Már a suliba való bejelentkezéskor kiszúrtam magamnak, éppen hátrafordulva néztem, amikor ő is rámnézett. Rögtön visszarántottam a fejem zavaromban :$.  Még a nyáron úgy döntöttem, hogy próbálkozok nála, de még csak a 2. nap van! NEm rohanhatom le. Viszont most vészhelyzet van, szóval csak beszélek vele. Persze csak úgy szimplán, ne aggódjon senki, szerelmet még nem vallok neki. Nem hiszem el, hogy ez a srác a 2. napon már 3 lányak is kell... HAh! Talán idegrángásokkal küzdve mentem be a menzára, leültem az asztalra a többiekhez, és amikor fújtam a levest, az a szemembe folyt. Jön már ki a gőz a fejemből :D. Mondom szembeköpött a leves! Erre úgy nevettünk,  hogy alig tudtunk enni egy csomó ideig. Állítólag a nevetéstől fogyni lehet. Tehát evés közben fogytam, agyhalál! Talán még amit megemlítenék, hogy fél 5-kor értem haza (7 órám volt), és, amikor már hazafele bandukoltam, megláttam egy kissé rángó bácsit az utcán, éppen a kapuban állt. De ami fura, hogy az utcán nyírta a szakállát hajvágóval! Nos, ez nekem annyira fura volt, hogy nem tudtam levenni róla a szemem, meg szerintem eléggé felvonhattam a szemöldököm, gondoltam itt is van baj. Azt hiszem igazam lett, mert mikor elmentem mellette, nagy hangerőbel odakiáltott nekem, aki kb fél méterre voltam tőle, hogy JÓNAPOT! . Én meg nevetve mondom halkan, hogy csókolom. Na mondom mára már teljesen kiégett az agyam. 

A nap zenéje (egész nap ez ment a fejemben):

Avril Lavigne- I love you