17. bejegyzés- Mi folyik körülöttem?
Annyi, de annyi minden történt velem, de sose tudtam leírni, mert valami mindig volt. De most pótolom. Az osztálytársam, Huba, akit jó haveromnak tekintettem, nos kezdett bejönni nekem. Már egy jó ideje sejtettem, hogy ez nem fog csak barátság érzés maradni, ugyanis nem hiszek a fiú-lány barátságban... A szünet ideje alatt rengeteget gondoltam rá. Sajnos sosem tudom kizárni a fejemből a gondolatokat, úgyhogy elég sokat fantáziáltam. Kitaláltam, hogy elhívom randira. Mivel eléggé filmmániás a gyerek, így gondoltam legyen mozi. Elképzeltem, ahogy a mozi után elkísér a buszmegállóig, jön a busz, adok egy puszit az arcára, és megbeszéljük, hogy legközelebb ő hív el és szerelmesen hazamegyek. Nos, majdnem így lett. Elmeséltem a barátnőmnek a sztorit, aki azt mondta, hogy úgy sem merem. Ám szünet után szerdán mégis erőt vettem magamon. Tisztán emlékszem, 1. szünetben történt. Mentünk a kémia terembe, felfelé indultam a lépcsőn, ő pedig a sor végén ment felfelé. Mikor felértem, megvártam míg feljön, erre eléálltam és vékony hangon ennyit mondtam:
-Ő, beszélhetnénk?- mindössze ennyit tudtam mondani, és a hangom teljesen felismerhetetlen volt
Rámnézett, tehát ezt igennek vettem, és folytattam.
-Nincs kedved eljönni velem moziba?- na itt már totál zavarban voltam. Állati melegem lett, a kezem remegett, és el tudom képzelni mennyire kipirulhattam
-Mikor is?- Na itt már láttam, hogy ő is totál zavarban van. Na, szépen nézünk ki, két zavarba jött ember bénázik... xD
-Hát, pénteken vagy szombaton
-Oké és mit nézünk?
-Nekem mindegy,válassz te csak ne akció legyen, mert azt nem szeretem
-Ajj máár, akkor majd meglátjuk
-Oké, és köszi- Mondtam, bár nem igazán voltam vele tisztában, hogy ezt megszokták-e köszönni...
A nap további részében olyan boldog voltam, hogy arra nem létezik szó. Nem is bírtam Hubára nézni olyan zavarban voltam. Semmi nem tudta elrontani a kedvem, olyan voltam, mint aki belakmározott 1-2 lsd bélyeggel... :D
Elérkezett a csürtörtök. Gondoltam rákérdezek, hogy most akkor mi lesz és hogy, hogy egy kicsit pontosítsunk. Azt mondta, hogy pénteken edzése van (mert ugye vízilabdázik) szombaton meg lehet, hogy meccse. Nemáár! Már így állunk? Azért ha egy kicsit fontos lennék tudna rám szánni egy kis időt, max nem moziba mennénk... Persze nem mondtam semmit...
Váratlanul péntek lett. Nem hoztam fel a témát, egészen ebédig. Nem értettem, hogy ő miért nem tud magától szólni ,miért nekem kell keresni őt... Azt mondta, hogy még mindig nem tudja, hogy szombaton lesz-e meccse. Kissé kamuszagot éreztem, bár fogalmam sem volt már, hogy mi folyik körülöttem... Mindenesetre mondtam neki, hogy feltétlenül írjon egy üzit facebookon, ha tud valamit.Ahogy végeztünk az ebéddel megálltunk felvenni a kabátokat. Egyszer csak megjelent Evelin. Ja, és hogy ki is Evelin? Ő egy igen csak idegelő osztálytársunk. Ő kitartóan állítja, hogy átíratkozott másik szakról mert nehéz volt, a vizsgát viszont nem tudta megírni, ezért évet kell halasztania. Egyébként szép és csinos lány, bár tisztában van magával, talán jobban, mint kéne. Hosszú, egyenes sötétbarna, haja van, ami olyan erősszálú, mint a kötél. Sehol egy töredezett hajszál. Kék szemű, kreolbőrű, és tökéletes alakja van. Szóval ennyit mondott:
-Na, Huba, akkor mehetünk?
-Hová mentek?-Kérdezte egy osztálytárs, amiért hálás voltam neki
-Ó hát, elmegyünk a pláza felé, meg persze egy kicsit kerülünk is, hogy tovább tartson, pont mint a múltkor is, ugye??
-Ja-mondta nemes egyszerűséggel Huba.
Most akkor mi van? Huba azért nem volt lelkes, mert más jön be neki, vagy mi? De akkor miért nem mondott nemet? Nem akart megbántani?
A pénteki napomnak lőttek.. Egész délután olyan voltam, mint akinek meghalt a hörcsöge... De a szombat sem volt sokkal jobb. Ugyanis délben még semmi üzit nem kaptam. Ahhoz képest, hogy aznapra terveztük a találkát. Már elképzeltem, hogy mennyire leszidom hétfőn, erre 16:18-kor egy ilyen üzenet jött:
"Nem tudok menni mert az ifisek most meccseznek és 4 és fél óra míg haza érünk. Ugy hogy bocsi."
Na ez most mi volt? Meg akkor hogy volt online? Mert az üzi nem telótól jött. És miért nem szólt hamarabb? Nagyon olyan érzésem volt, hogy valami nincs rendjén.
Két dolgot írtam neki,az egyik, hogy: hát, így 4 óra után éreztem, hogy nem érsz rá.
A másik pedig ez: Amúgy jól vettem észre, hogy semmi kedved jönni?
De nem kaptam választ, mégcsak nem is látta. 15 perc múlva pedig kilépett. Most mi volt ez? Eléggé fura és nem tudom hová rakni. Egy csomó zenét hallgattam, hogy lecsendesítsem az agyam, de egész nap nem hallgathattam zenét.
Most pedig itt vagyok, este van és nem tudom,mit gondoljak. Egy részt: tuti, hogy nem akart eljönni és nem bír igazán. Másrészt ,azért haragszok rá, miért nem szólt rögtön. Vagy lehet, hogy igazat mondott, vagy mi vaaan?
Beékelek egy jó kis zenét, ami a nap favoritja lett.