12.bejegyzés- Végre van laptopom! Újra készenlétben ;)

Miután igencsak megharagudtam Hubáékra, úgy döntöttem, hogy nem keresem a társaságukat. Napok teltek el, és minden egyes perccel egyre rosszabbul és rosszabbul éreztem magam. Szörnyen fájt, hogy ők annyira jól érzik magukat, én meg annyira magányos vagyok. Mert bár akárvivel elvoltam, mégis lehetetlen elképzelni nélkülük az életemet, pedig még csak 1 hónapja járunk egy suliba. Így kialakult egy olyan helyzet, hogy sokkal több emberrel beszéltem, mint amennyit egy átlagos napon szoktam. Bár mindez csak látszólag tett jót, mert attól még ugyanolyan üresnek éreztem magam.
Elérkezett a bűvös keddi szerdai nap, amikor 3.órában fogorvoshoz mentünk. Totál beparáztam, mert most nem oda mentünk, ahol előtte voltam, ezért nem tudtam mire számíthatok. Kellemesen csalódtam. A fogdokinál nem ülhettem tovább 1-2 percnél, ennyi idő alatt végeztünk. "Hál'Istennek", hangzott a fejemben, majd Huba mellé ültem a lépcsőre. Nem tudom miért. Elméletben haragudtam rá, gyakorlatilag egyátalán nem tudtam rá haragudni, és muszáj volt mindent úgy csinálnom, hogy akarva-akaratlan végre hozzám szóéjon. Egyszer csak megtört a jég. Mert ezt kérdezte: "Mizu?" . Majd ettől a mondattól annyira feldobódtam, hogy ezt le nem lehet írni. Nem kérdezett világmegváltó dolgokat, sem komoly, érzelmekre törő kérdéseket. Ez nem pont egy olyan komoly mondat, amire minden lány vágyik, mégis nekem annyi mindent jelentett. Mégis, mindössze ennyit tudtam mondani: Huh, örülök, hogy megkérdezted, amúgy semmi.
Valószínűleg, most ti is fogjátok a fejeteket, mert én is ezt teszem, ahányszor erre a béna dumára gondolok, mindegy. Végül elég jókat beszéltünk, talán még soha nem társalogtunk ennyit, annyira boldog voltam, hogy újra van baráti társaságom. Igaz, hogy nem szerelmi, hanem  baráti kacsolat van köztünk, de egy barát is hiányozhat annyira, mintha egy kapcsolatban válnék meg a másik féltől. Már vagy negyedjére említettem meg, hogy szeretném, ha bemutatná nekem a haverját, amit újra megígért. Állítólag jófej a srác, kissé bolond is,  ami nálam sose hátrány.   Állítólag azért kapott egyszer beírást, mert egy gyerekhez hozzávágott egy döglött békát. No comment... Ilyenkor jön el az a pillanat, hogy az ember fogja a fejét és nem tudja eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen. 
Sajnos nem igazán sikerül jó jegyeket szereznem, pedig estig tanulok. Egy fizika dolgozatra azt hittem, hogy 1-es lesz, végül 3-as lett, aminek nagyon örültem, de egy ilyen suliban nem túl jó teljesítmény. Matekból hatványazonosság témában egyes vagy semmi dogát írtunk, ami abból áll, hogy ha egy hibánk is van, akkor 1-es, ha hibátlan, akkor mindössze annyi a jutalom, hogy örülhetünk. Rengeteget tanultam rá, mindössze egy hibám volt. Tudtam, hogy valamit kihagytam, de fogalmam sem volt róla, hogy mit. Mikor beadtam, megkaptam az egyest és a füzetbe néztem, egyből beugrott... De akkor már mindegy volt. Mivel volt egyes doga (szerencsére nem csak az enyém), ezért újra kell írni, de ez pénteken elmaradt, szóval majd hétfőn... Illetve rendelkezem egy magyar 2-essel is, a dráma műfaja volt (na ez tényleg az én lustaságom volt...)
Még egy újdonság, hogy lett egy új osztálytársunk, aki egy másik gimi sporttagozatából jött át. Csütörtök volt, első óra és láttunk egy fiút, az egyik felmentett gyerek mellett. Nem tudtuk mit keres ott, de nem is foglalkoztatott minket. Óra közepén kiderült, hogy ő az osztályunkba fog járni. Aznap mindenki örült, hatalmas szenzáció volt a gyerek, szépen körbeugrálták. Ami engem illet, életem során ő a 7. új osztálytárs, ezért pontosan tudtam, hogyan kell kezelni. Hagytam, hogy első nap mindenki körülötte legyen, majd egy nappal később első óra előtt mikor egyedül volt, odaültem mellé és beszélgettünk. Alkatát nézve magasabb nálam, átlagos testalkattal rendelkezik (már amennyit ruhán keresztül látni lehet), az arcán van egy pár pattanás, a haja pedig kissé bénán volt felzselézve. Első beszélgetés alapján azt szűrtem le, hogy társas lény, szeret beszélgetni, de nemigazán tudja felúzni magát az idegesítő embereken. Abszolút nyugodt és laza, viszont nem szereti nyolcszor elmondani, hogy milyen az új suli, miért jött át, ott hogy tetszett neki, itt hogy tetszik neki... Amit teljes mértékben meg is értek. A fiúk közül már egy páran ismerték, ezért pénteken már el is mentek bulizni Imivel (mert egyébként így hívják :) )
Péntek délután Dorina, a volt osztálytársam, és igen jó barátnőm a suli elé jött, és bemutattam neki Hubát. Sajnos Huba nagyon sietett, mert a fiúkkal pizzázni ment, pedig megígérte nekem, hogy elkísér az egyik elektronikai boltba, mert fogalmam sincs hol van. Így aztán nem sokat beszélgettünk hárman, és a boltot is alig találtuk meg. Ott szerencsétlenkedtünk, pedig előtte voltam már abban a boltban. Amúgy azért mentünk oda, mert szervízben volt a laptop, mert tönkre ment a touchpad. Nos, erről csak annyit, hogy kiderült, hogy véletlen benyomtam az f6-ot, ami lezárta az érintőpadot, és mindössze ennyi volt a baj... Mikor ezt elmondta a férfi a boltban, szabályosan fogtam a fejem a nevetéstől és égtem mint a rongy... Hát, oké. Mst már azt is tudom, hogy létezik touchpad lezáró gomb xDD
Szóval erre kellett heteket várni, de sebaj, mert mostmár újra tudok írni, bár időhiány miatt (sajna nem 5 perc megírni egy bejegyzést) előfurdulhat, hogy csak 1-2 hetente tudok írni.