Egy hétvégi bejegyzés, ideiglenes géphozzájutással

Mint írtam a laptopom még mindig szervízben van, ám most egy pillanatra tudok írni apum gépéről. 
Egy csomó minden történt. Volt gólyaszívatás, új lett a hajam... de mindent csak szép sorjában. 
Nos, mint emítettem a szerencsétlen Félix esetét, megírtam neki üziben, hogy nem akarok elmenni a falunapra, mondván, hogy a barátságunk maradjon annyiban, hogy a suliban dumálunk. Ekkor egy pár napra békénhagyott, majd újra követni kezdett, mindig hozzám magyarázott, a sarkamban volt, és bármerre jártam mindig észrevettem, hogy bámul. Persze nem bírtam a szemébe mondani, hogy akajon le rólam, mert megsajnáltam, hiszen mindig egyedül van. Most akkor vagy jópofiznom kell vele, vagy összetöröm a szívét? Na akkor melyikünk is a nagyobb szerencsétlen?...
Elérkezett a gólyanap. Előzetes feladatnak azt kaptuk, hogy harisnyával a fejünkön, láthatósági mellényben, térdzonki szandál kíséretében kell belibbenni a suliba. Nos, igen csak bénán néztem ki, amikor magamra néztem, nem tudtam sírjak vagy nevessek... Amúgy ezek a programok jók voltak, nem volt különösebb szívatás az öltözködésen kívül, de attól még tetszett. 6 osztályból 3. helyen végeztünk, ami szerintem igen csak jó helytállás. 
Fodrásznál is jártam (végre!). A kakibarna oroszlánsörényt felváltotta az egyenes, fele akkora tömegű szőke melíros haj. Na, ez már tetszett! Bár "cirka" 5.000 ft-ba fájt, mégis azt mondom megérte. Ha megmosom a haja és újra göndör lesz, sokkal jobban fog állni, lesz formája és színe. Különleges: ez a szó, ami először eszembe jut a frizurám gondolatakor. Holnap úszás lesz, tehát újra be fog göndörödni, de nem bánom, mert már kezd viszketni a fejem :DD
Mostanság Hubáék társaságában szoktam lenni. Hubáról azt kell tudni, hogy vízilabdás, beszédes és írtó jó fej. Nem véletlen, hogy gyakran lógok vele. És amiért talán gyakran hálás leszek neki: majnem mindenkit ismer. Már az első tanítási nap óta láttam, hogy egy irtó cuki sráccal (nem szoktam így kifejezni magam, de tényleg így van), igen jóban van. A napokban erőt vettem magamon, és megkérdeztem tőle, hogy: 'Ki az a helyes fiú, akivel az ebédlőben dumáltál tegnap?' Kiderült, hogy ő egy színjátszós fiú, akivel már régóta haverok, és velünk egy idős. Nem volt más dolgom, mint a haverom szemébe nézni, majd hatalmas szemekkel ezt kérdezni tőle: Nem akarod nekem bemutatni? Mire ő mosolygott, majd beleegyezett. Hát, ez könnyen ment. 
A folyosón járkálva mindig a cuki fiút kerestem, mindenhol őt láttam, pedig sehol nem volt. Már második napja nem láttam sehol a suliban, és mivel egy órán sem tudtam koncentrálni, muszáj volt Hubától megemlítenem, nem tolakodva, hogy mostmár igencsak kíváncsi lennék erre a bizonyos "gyerökre". Kiderült, hogy feleslegesen izgultam, hogy mikor jelenik már meg az a srác, hiszen külföldön volt a színjátszósokkal. Hát, oké :DD. Most holnaptól újra jönni fog az Úristen, mikor ismerem már meg? Még ne most, de mikor ismerem már meg? Néha elcsodálkozom, hogy hogy tud ennyit kombinálni az agyam :DD. 
A hétvégémről is beszéljek, ha már vasárnap írok. A tegnapi nap a pihenésé volt. Ebédeltem, tanultam, majd 5-6 óráig szundikáltam. Látszik, hogy mennyire eltudok ilyenkor fáradni, mert ezek után, az X-faktor végeztével még este is remekül csicsikáltam. Ma fél 12-re karikatív célból rendezett futásra mentem volna. Indulás előtt 1-2 órával elkezdett esni az eső. NA, mondom ha nem áll el, akkor maradok. A busz indulása előtt 10 perccel már csak szemerkélt, így beültem az autóba, és apa bevitt a buszmegállóba. Néztem útközben, hogy már kifejezetten esik, de nem kerítettem nagy feneket az esetnek. Kiszálltam a kocsiból, besétáltam a megállóba, majd azt vettem észre, hogy már szakad. Remek! Ezért érdemes volt elmenni. Mint valami ázott trampli, mentem be a boltba, ami megjegyzem nem egy kisbolt. Apa nevetett, úgyhogy elkönyveltük egy "ezt én sem gondoltam komolyan" mondtattal. Hazamentünk, majd beletörődtem, hogy elúszott a tesi ötösöm (szó szerint :D), valamint a 12 perces folyamatos futás sem fog elmaradni. De legalább van egy király egyenpólóm :) . Ma anya rávett, hogy nézzem meg vele az Elfújta a szél című filmet, amit viszont nem mondott, hogy több ,mint 3 és fél órás! Már állatira untam, a filmcsatornán meg 5 percenként fél órás reklámok mentek... Egy csomó időt elvett az életemből, amit már nem kapok vissza :D A mai terveim még: átolvasni a tanulnivalókat, nem enni (nálam ez fontos, mert unalmamban gyakran zabálok), valamint megnézni az esti X faktort. Talán nem minden tini tölti így a hétvégéjét, ezért kicsit bénának tűnhetek,de én mondom, sokszor egy nyugodt családi hétvége a meleg házikóban többet ér, mint bandázás a hidegben, vagy a részegen diszkózás... 
Csatolok egy képet az új sérómról és a gólyanapi öltözetemről. Nem tudom mikor tudok legközelebb így írni, sajnos nem ígérhetek semmit.
Ui.: Ha valakit (esetemben Kriszt) el akarsz felejteni, találj egy nála jobbat és elillan minden bánatod ;)