9.bejegyzés- De kínos!

Sajnos egy jó ideje nem írtam, ezért elnézést kérek, de rengeteget kell tanulnom, és ha valaki ezt mondaná nekem, tuti azt mondanám, hogy béna kifogás, pedig tényleg igaz. Életemben nem gondoltam volna, hogy egy gimnáziumban ennyit fogok tanulni! Miután hazaérek, 7-8- ig a könyvet bújom... Sok minden kimaradt, amit igyekszem pótolni. Pl. Félix, a kis szerencsétlen gyerek, aki mindig a nyakamon lógott, és sajnáltam lepattintani: nos, elhívott hozzájuk sok szeretettel falunapra. Totál leblokkoltam. OMG! Ilyenkor mit kell mondani, ha nem akarom megbántani? Természetesen meg sem fordult a fejemben, hogy elmegyek, így azt mondtam, hogy be vagyunk táblázva, még megkérdezem otthon és írok neki üzenetet. Pofátlan dolog, de képtelen voltam szemtől szembe megmondani, mikor ilyen kedves volt és gondolt rám... És sajnos a levélben sem biztos, hogy azt írtam, amit hallani szeretett volna. Ez állt az üziben: 'Úgy döntöttem, nem élek a lehetőséggel, de kedves, hogy gondoltál rám.' válaszként ezt kaptam: 'Miért?' Mire azt feleltem, hogy szerintem inkább maradjon meg annyiban a barátságunk, hogy a suliban dumálunk.
Hát, nem túl kedves, és nem is voltam magamra túl büszke, ám ma reggel mégis jó hangulatom volt. Szinte kicsattantam az örömtől, de fogalmam sincs miért. Ezt fokozta még a nyelvtan 5-ös is, amitől csak úgy úsztam a boldogságtól. Matek előtt találtam a padban egy halom könyvet, elvittem a tanári asztalhoz, majd a következő óra előtt is volt egy csomó cucc a padban, mire ezt mondtam: Még ilyet, nem hiszem el, hogy senki nem tud vigyázni a holmijára! Ennyire fontos ez valakinek? Kérdeztem, majd hirtelen mögülem előre nyúlt egy kéz, majd elvette a könyveket. Egy 9-10.- es srác lehetett, vékony, szemüveges. Teljesen természetes hangon ennyit mondott: "Ez az enyém". Majd kiment.
Mindenki nevetett én meg vörös fejjel próbáltam felfogni a hallottakat. Hát oké. De kínos!
Amúgy ma utolsó órán Félix beült mellém, és kissé idegelt, hogy állandóan dumált, én pedig alig tudtam figyelni az órára. Megőrít ez a gyerek. Sajnálom, ha félreérthető jeleket küldtem felé, de ez azért kissé idegelő már. Vajon én is így tapadtam Kriszre?
Volt osztálytársam szerint a régi kiszemeltem irtó csúnya lett. Állítólag átváltott a borostás stílusra, ami nem kifejezetten neki való. Na, erre kíváncsi vagyok, egyszer meglesem már, úgyis szeretnék benézni a régi suliba, vagy talán buszon is látom.