6. bejegyzés-Egy csoki miatt haragszik rám?

Szerencsére a sulikezdés óta egyszer sem volt olyan, hogy ne történt volna velem semmi, és ennek nagyon örülök :) . Bár a dolgok nem mindig jó értelemben történnek, sőt, van amikor kifejezetten több negatív dolog történik, mint kéne, de nem mondanám, hogy rossz napom volt. Töri órával kezdtünk, ahol az ókori egyiptomi szokásokat vettük át. Meg kell, hogy mondjam, ez az óra nem is volt olyan kemény, mint gondoltam. Csengetéskor viszont rohantunk átöltözni, ugyanis következett a tesi. Már óra előtt "fel voltam dobva", hiszen kedves Félix megbökött, és valami "irtó vicceset" mondott, bár tényleg örülök, hogy szörnyű hallásom van, legalább csak a felét értettem. Most már egyátalán nem tudtam udvariasan megjátszani, hogy vicces volt, de mindegy, mert nem esett le neki. Az én fejemben pedig egyátalán nem ő járt, hanem valaki egészen más. Valaki, aki magas és világos hajú, valaki, akinek nincs tele a feje pattanásokkal, kajakozik, irtó menő, és pont nem én érdeklem. Milyen fura ez a világ, nem? Megtetszett valaki, akinek nem kellettem, de én meg olyannak, aki nekem nem tetszett, bekerültem középsuliba és dettó ugyanez... Miért? Miért? Miért? Na, jólvan, elég a sajnálkoztatásból... A tanár ma is megedzett minket órán, és az állítólagos 50 felülésből 15 lett, ugyanis még most is szörnyen hasizomlázam van, de már mióta? Szerintem mióta suliba járok... :( . Kiütőcskéztünk, ami abból állt, hogy mindig csak a fiúk dobtak (ami engem egyátalán nem zavart), nekem pedig annyira kellett figyelni, hogy ne üssenek ki. Ami sikerült is, mert hamar le kellett fújni a meccset, ugyanis véget ért az óra. 3. óra fizika a házisárkánnyal, Istenem, amilyen sátáni kacajt le tud vágni ez a nő! Szédületes. És milyeneket tud mosolyogni, szinte vicsor, az ember hátán feláll a szőr, ha ilyet lát. Szerintem kísérteni fog a rémálmaimban... Vá! Mondanám, hogy a földrajz óra felüdülés volt ezek után, de nem. Ez a tanár is elég irritáló tud lenni, de azért a fizikát nem tudja felülmúlni. A föci tanárnő mindenkit cicókámnak hív! És úgy kezel minket, mint az óvodásokat, bár ha szigorról van szó, nagyon jószívű, mert nem sajnálja az egyest senkitől se... Már az óra közepén éreztem, hogy állatira kell wc-znem, persze órán nem szabad kikéredzkedni és persze, hogy ilyenkor kell később kiengedni. Még ki se ment a teremből, már rohantam a retyóra :D . De, hogy az irónia meglegyen, a budin is egy csomóan álltak sorba, szóval a nap csúcspontja mindenképpen az volt, hogy eljutottam a wc-re :D . Csöngettek,így siettem magyarra. Nos, negyed óráig tartott a mosdó elintézése, de megvolt. Hálát adtam az égnek, hogy a tanárnő nem engem kért meg, hogy olvassam fel a könyvajánlómat, mert egyrészt nem szeretek nyilvánosan felolvasni, másrészt pedig nem könyvajánlóra sikeredett, hanem a rám gyakorolt hatását írtam le a regényemnek. Olaszon a számokat gyakoroltuk (bakker, nem igazán sikerült ma tanulnom olaszt), majd a rajz előtti szünetben végre vettem a fáradságot és odamentem Kriszhez:
-Most miért nem írtál vissza? Megharagudtál?
-Igen.
-De miért? 
-Azért mert a csokiról magyaráztál, mikor nekem nem volt. 
-Ne mondd már, hogy ez miatt rágtál be! Szeretnél egy bountyt? Ha akarod veszek, de ne ezen rágj már be..- Már totál felhúztam magam, ő meg csak mosolygott.
- Nem szeretem a bountyt. 
-Na akkor ezek után tuti előtted eszek meg egyet- Mondtam neki, és annyira kikészített, hogy inkább visszamentem a padomhoz. 
Komolyan, hogy lehet ezen felpukkadni? Tuti menstruált... :D . Főleg, hogy nem is szereti a bountit. De ha azt akarja, hogy szálljak le róla, miért nem közli? Na, ezért érdemes volt annyit agyalnom, és bátorságot gyűjtenem... Végső döfésként rajzon írtunk egy jó csomó vázlatot, majd a menzára igyekeztem. A nap második fénypontjaként el kell árulnom, hogy sulikezdés óta erre az egy kajára mondhatom, hogy ízlett. Ennek örömére boldogan indultam a buszra, ahol az egyikre direkt nem szálltam fel, mert láttam, hogy pár ember áll. A következő buszon viszont annyian voltunk, hogy a kapaszkodóhoz alig fértem. Konkrétan a mellettem levő sráccal, vagy 50-szer ért össze a kezünk, ami azért elég kínosan jött ki :)