25.bejegyzés- ... Mert az életemben van néhány olyan dolog, amit a tél nem hozhat el...

Június 28, szombat, a csalódás napja.
Éppen Martinnal facebookoztunk, amikor egyszer csak egy ilyen üzenet jött:
„Képzeld, össze fogok jönni Annával, szép dolog a szerelem, nemde?”
Kissé lelombozott ez a mondat, mert minél többet keresett és minél szebbeket írt vagy mondott, annál inkább érdekelt.
Minden hirtelen történt, próbáltam kedvesen visszaírni, hogy örülök neki, de a végén csak odajutottunk, hogy rákérdezett: jelent-e nekem valamit. Hazudni nem akartam, de magamban tartani se, végül ennyit írtam: „Most már ezek után nem teljesen lényegtelen? „
Nem, egyáltalán nem tartotta lényegtelennek. De a mondatok, amiket ezek után írt nekem, többek voltak, mint meglepőek, és tulajdonképpen többek is, mint sértők. Azt mondta sokat jelent neki ez a lány, de én is. Szeretné vele megpróbálni, de ha nem jön vele össze a dolog, akkor reméli, hogy majd tárt karokkal várom vissza, mert akkor járhatna velem. Micsoda? Nem hiszem el, hogy a tahóságnak van ilyen felsőfokú mértéke is, természetesen megmondtam neki, hogy ezt ő sem gondolta komolyan, hányingerem van tőle. Vissza se írtam neki, vagy 10 üzit hagyott meg egy sms-t. Az SMS- ben ez állt: kérlek, ne haragudj : ( <3
Se kedvem se erőm nem volt visszaírni vagy ezek után megnézni a facebookon hagyott üzeneteket, de végül másnap délben csak megnéztem. Azt írta, hogy a „listáján a második vagy harmadik vagyok” és biztos az fáj, hogy nem első. El sem hiszem, hogy van ember, aki ennyire gyerekesen tud gondolkodni. Az fájt igazán, hogy annyira könnyen kaphatónak tart, hogy majd ha ló nincs jó a szamár is gondolkodással tartaléknak elrak… Kikészültem, és ezt el is mondtam neki, a nóta vége pedig az lett, hogy csak újra beszéltünk, de már nem ment olyan kötetlenül, mint azelőtt, megbocsátani pedig nem tudtam teljes mértékben.  Azt írtam neki, hogy ha ott a csaj, akiért odavagy, akkor kérlek, neki add a szépet és ne nekem. Így is tette. Azóta nem nagyon adott hírt magáról és nem is bánom. Ez van, bemutatta magát, nem kérek belőle többet.

A fesztiválozás időszaka

Idővel eljött a fesztiválozás ideje is. Unokatesóm hívott, hogy mehetnék velük. A banda javarésze 18-20 év körüli volt, egy lány volt, aki velem együtt 15 volt, ő is egy 20 évesnek a barátnője :D. De sebaj.  Mindenkinek volt ott valakije, csak egy másik srácnak nem. Persze egyből felkért táncolni és legalább addig sem unatkoztam vagy nem fájt a szívem, hogy megint forever alone vagyok, egyfajta gondolatelterelőnek megtette. Igazándiból a srác nem nagyon az esetem, 19 éves, duci és miegymás, de felfogtam egy baráti gesztusnak, hogy foglalkozott velem. Később már furcsának tartottam a dolgot, hogy hátulról átkarolt meg fogta a derekam, meg mindig lassúzni óhajtott, de úgy voltam vele, hogy amíg nem akar lekapni, addig nem foglalkozat a dolog. Szerencsére ilyen probléma nem is volt, mielőtt elmentek azt mondta, hogy majd beszélünk, majd lassan elengedte a kezem. Huha, mint egy romantikus film, bár csak nevettem az egészen, tegnap azért kaptam tőle egy üzenetet. Szóval komolyan gondolta, hurrá… Hát mondhatom, repestem az örömtől, de hát, ha nem küldtem el, akkor még ez is benne van a pakliban. Nem nyomult, bár néha utalt 1-2 dologra és meglepően kedves volt, de szerencsére ennyi.
Jövőhét a bulik hete, mindenféle party lesz, remélem, ott tényleg találok valaki olyat, akivel kölcsönösen tetszünk egymásnak. Kíváncsian várom : )